Indulófélben vagyok. Kinézek az ablakon, a sötét felhőket látván esernyőt s kabátot veszek magamhoz.

Kilépve az udvarra egyre sötétedik, pedig még kora délután van. A ház előtt forgószél, mely erősödik. Iszonyú zúgás, majd a nyárfák susogását hallani, ami egyre erősebb, és már nem is szél, de tornádó vomul végig az udvaron. Szinte lesöpör a kerti járdáról.

Visszahúzódok a saját kuckómban, csak az ablakból nézem az erősödő vihart és örülök, hogy nem indultam útnak.

A szomszédos kukoricatáblát megtépázta, a leveleket lesodorta, kavarogtak a szélben, aztán kidíszítette velük a barackfánkat, mint május elsején a májusfát...

Az ablakból nézem a fokozódó tombolást.

A kertben a harmincéves barackfát csavargatja, ha most nem dől ki, talán a száz évet is megéri. A kis kedvenc almafát kegyetlenül rázza, a félig érett almák terítve alatta. De mégsem sikerült kicsavarnia. A felhők már a kéménnyel egy vonalba ereszkedtek le.

A szél vagy a hurrikánhoz hasonló „légmozgás” tovább áll. Most a szomszéd kertje a célpont, s így söpör végig a Holt-Tisza és a házak fölött, viszi a port, szemetet a városi aszfaltra.

Aztán zuhogni kezdett az eső, felhőszakadás, de a távolban már világosodott, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan elállt.

Benn a városban kidöntött fák, a troli az út közepén, a villamosok úgyszintén álltak. Leszakadtak a villamos vezetékek Lebénult a város, tömeg mindenütt. A posta, a boltok előterei tele emberekkel

Egy újságíró jött ki fotózni, az vitt be a városba a sáros dűlőúton,  mert itt a kiskertekben még 25 év után sem aszfaltoztak. A buszmegálló egy kilométerre van, amit ilyen esetben szinte térdig érő sárban kell megtenni, vagy evezőlapáttal kell közlekedni..

A tornádóhoz hasonló szélvihar a várost sem kímélte, mint a filmeken, az útjába eső fákat tövestől szakította ki, némelyeket „csak” a derekánál.

Az autók is állnak, egy hatalmas káosz az egész város. A NAGY VÍZ (1879)  óta nem volt ilyen természeti csapás.  Nincs áram.

Az emberek tétován, tehetetlenül állnak a történtek előtt. Csak a tűzoltók, mentők dolgoznak rendületlenül. Sok súlyos baleset is történt. A katasztrófavédelem teszi a dolgát.

Mire hazaérek, már van áram. Mintha semmi sem történt volna, csak a híradó mutatja, ami nem egészen adja vissza azt a borzalmat, amit saját szememmel láttam, s amit átélt Szeged városa.

Most ülök a gépem előtt, kávét szürcsölve, és olyan a tegnapi nap, mintha csak egy rémálom lett volna.

Felkelt a nap, és lassan melegszik az idő, ez a VÉNASSONYOK NYARA.

Kép: Kurunczi Mária fotója