A tőserdei holtág vidám napsütésben szikrázik. Horgászok, kenusok látogatják… éjjel, nappal. Most reggel az erdei iskola táborozóival indultunk útra, hogy egy kenutúrát tegyünk. Bár felhős az ég, de kellemes nyáriasan hűvös az idő. A Holtág egyik öblében apró „tavirózsák” bontogatják…

A nyári szünetben, mint mindig, most is dolgoztam, diákmunkán, a TSZ-ben. Jó volt a társaság, mint fiatalok, mindig vidámak voltunk, a munka meg sem kottyant. S vártuk az iskolakezdést, mert mi még örültünk az iskolának. Szerettem tanulni, bár anyám mindig azt mondta: olyan hülye vagy fiam, semmire…

A forró vízcseppek csilingeltek, mintha élveznék, hogy szép fehér tányérokkal érintkeznek. A leoldódott zsír kissé megtapadt a vájdling szélén, amiben elmerültek, enyhén pirosra festve azt. Na és a kezünkön is. Paprikás étel volt a fő menü. Először a poharak, a tányérok, majd a kanalak álltak be a…

A kert szélén a karalábék és céklák között élt egy napraforgó család. Mama mindig figyelte a kis napraforgót, míg papa, aki kissé magasabb volt, a környéket kémlelte, nem leselkedik-e valami veszély rájuk. Egy reggel Napraforgó Niki felébredt, de nem látott semmit. Azt gondolta, biztosan megvakult.…

I. Lassan szállingózott a hó. Ádám éppen gyönyörködött benne, miközben a zöldre várt, hogy átmenjen a zebrán. Aztán elsötétült minden. Se kép, se hang. A kórházi ágyon ébredt fel. Minden fehér volt körülötte. Lassan rájött, ez nem a hópihék fehérsége. Az ápolónő nyitott be, akire kérdőn nézett.…

Életünk történelme az Őserdőben kezdődött, ahová még emberi kéz nem tette be a lábát. Miközben Ádám és Éva vígan éltek itt, a Paradicsomban. De Éva megetette paradicsom helyett almával Ádámot, akit így büntetésből feleségül kellett vennie. Ettől kezdve nagyon sokat dolgoztak, mondhatnám robotolniuk…

- Csip, csip, csip, csirip – mondta a kiscsibe és kibújt a tojásból. Szétnézett a nagy világban, és tizennyolc kékmezes srácot látott maga körül. Jól összeillünk, nyugtázta sárga tollpihéit igazítva, s minthogy jól nevelt csibe akart lenni, újra köszönt a srácoknak - Csip, csip, csip, csirip. -…

A vonat ütemesen zakatolt, s ez álmosítóan hatott rám. Igaz már két napja alig aludtam, amióta nagyanyám megérkezett, hogy magával vigyen. Ezúttal nagy eseményre készülődtek, a pergetésre. Sándor bátyám méhész volt, sokszor mesélt a szorgalmas kis bogarakról… A téli szünetben elolvastam a tőle…

Kisgyerek korában ő is olyan volt, mint a többi… Anyja mindig unszolta: Egyél kisfiam, mert sosem nősz meg! Nem szeretett enni, mert mindig annyi, de annyi zöldet tettek elé. Attól félt, majd az iskolában is zöldeket fog beszélni. Ő inkább fehéret, pirosat, sárgát evett volna. Történt egyszer,…

Azon a reggelen szokatlanul korán keltem, pedig a nyári szünidő nem erről szól. Mégis kinéztem az ablakon, már hajnalodott, s a felhők, mint álmos fátyolpaplan úsztak el az ablak előtt. A felszálló harmat okozza -, mondta nagyapám, aki a határban járva már ismert minden felhőformát. Nekem csak ez a…