Hajnal
Alig aludtam az éjjel, és mint mindig, most is korán ébresztettek szárnyas barátaim. Egész nyáron ezt csinálták. Egy gerlepár fészkel az egyik fámon a kertben, s már öt órakor elkezdik burukkolásukat. Kinézek az ablakon. A felső ágon az „asszony” ül, s lefele felesel gerle uramnak, de egészen komolyan, nagy hangerővel. Biztosan nem hozta még meg a reggelihez valókat. Gerle uram sem hagyja magát, ő is replikázik, mert mit képzel őasszonysága, hogy őt ugráltatja, akarom mondani, repteti.
Szó szót követ, már burukokkolás formájában, majd szokás szerint az ablakpárkányra repülnek, befele nézve folytatják, mintha azt mondanák: kelj már fel, te hétalvó! Miközben a szúnyoghálót csipkedik. Azt hiszem, tavaszra újat kell venni. Ezt ...