Még fiatalok voltak, amikor Ádám egy bálon felkérte táncolni Ágnest. A fiú éppen a huszadik évét töltötte, a lány tizenkilenc volt. Gyorsan összeszoktak, olyannyira, hogy fél éven belül már benevezték őket versenyre, amit sorozatosan meg is nyertek.

Teltek az évek, s már nem tudtak meglenni egymás nélkül. A hétköznapokon is együtt jártak mindenhova.

Ádám elhatározta: megkéri Ágnes kezét.

Egész különleges leánykérést talált ki… az öltözőben a lány ruhája pántjára fűzte föl a jegygyűrűt, majd tánc közben, amikor egész lassú szám volt, éppen egy pillanatra letérdelt, és megkérte: lesz-e a felesége… a lány megállt a táncparkett közepén a zene még halkabb és még lassúbb lett, mindenki közrefogta őket… ...

Egyszer volt, hol nem volt, a világ másik végén, vagy innen, nem is tudom, de volt egy nagy-nagy fekete kalap. Olyan nagy volt, hogy egy hétig mentem, amíg körbe tudtam kerülni. A magassága meg akkora volt, hogy két nap, két éjjel néztem felfelé, mire megláttam a tetejét.

- Ha én egyszer belenézhetnék ebbe a kalapba – gondoltam, de a gondolatomnak a végére sem értem, máris benne voltam, méghozzá a leges-leges legbelsejébe. Hogy én ott mit láttam? Egy hét, kettő…, de még három hét se lenne elég elmesélnem néktek.

Hanem azért mégis megpróbálom elmesélni, ha addig élek is!

Ugye meghallgatjátok?

A nap úgy ment mendegélt az égen, mint máskor, csak sokkal erősebben sütött. Egyszer csak egy kisebb kalap szegődött mellém.

- ...

Szerjózska érdekes, egyedi lény volt. Sem nem óriás, sem nem törpe, sem nem gyerek…na, már nem is tudom, hova soroljam. Ő maga sem értette, hogyan lehetett ilyen…alaktalan volt, pici és senkire sem hasonlító lény.

Magában mindig is arra vágyott, hogy óriás legyen, és egyszer felülről nézhesse a világot.

Előttük, a parkban állt egy óriáskerék. Naponta kiment oda és csak nézte, nézte. Az pedig őt nézte, és állt mozdulatlanul, mintha őrt állna a táj felett. Néha úgy tűnt, mintha megmozdulna, és valamit mondani akarna, de aztán csak a szellő fújdogált felette.

Egy alkonyatkor megszületett Szerjózska fejében a nagy gondolat: ma éjjel valahogyan feljut az évek óta ott álló óriáskerékre, és megszemléli a világot.

Tudta, ...

1854. április 24. nagy nap volt egy fiatal hölgy életében. Férjhez ment. Nem is akárkihez, Európa egyik leghatalmasabb birodalmának uralkodójához. Az ifjú férjet Ferenc Józsefnek hívták, a leányt pedig Wittelsbach Erzsébet Amália Eugéniának, becenevén: Sisinek.

A Habsburg hagyományoktól eltérőn, szerelmi házasság köttetett. Persze azért innen se maradhatott ki a politika… Az ifjú császár és király ekkor a huszonnegyedik évében járt, az akkori uralkodói szokások szerint igencsak időszerű volt megnősülnie, trónörökösről gondoskodnia.

Az egyszerű dolgozó úgy gondolná, ha az ember király meg császár, akkor könnyen megy az ilyesmi. Hát, nem megy könnyen. Mert a magánéletbe óhatatlanul beleszól a politika, a birodalmi ...

I./ Nehezen szállt fel a vonatra, pedig csomagja sem volt, csak ócska retikülje verdeste oldalát.

Sorba nézett be a fülkékbe, mintha keresne valakit, majd benyitott az egyikbe:

Kedveskéim, van itt szabad hely?

A két utas fel sem nézett újságjából, morgott az egyik egy igent, s már nem is foglalkoztak többé az öregasszonnyal. A másik utassal kezdett el beszélgetni, s minthogy az sem volt bőbeszédű, velem próbálkozott. Áradt belőle a szó, szinte egész életét elmesélte egy pillanat alatt, majd nevetve tette hozzá, hogy elszökött a szociális otthonról. Azt mondta, a testvéréhez megy. Közben jót  kuncogott, hogy azok nem is tudják, hogy nincs is  testvére

- És akkor hol fog aludni, nénike, - kérdeztem rosszat sejtve.

Ugyan ...

A Holt-Tisza vizét hajnali szél fodrozza. Hűvös van, de legalább nem esik az eső.

A horgász halra vár, ezért ül „méla lesben”, de mintha álmosak lennének a halak, nincs kapás.

A vadringló szilvafa virágait már dobálja. Tegnap még méhek zsongtak rajta. A bodza is jelzi, most ő következik  nyílásra.

A nádi rigó reggeli imáját zengi a levegőbe. Halvány fátyolfelhők úsznak az égen, fölöttük már aranylik a Nap.

A buszmegállóban üres sörös dobozt görget a szél. Majd a tömött szemetesből nylonzacskókat indít útjára, le-föl lebeg a légben. Szemben friss szántás-vetés. Egy gólya a reggelijét keresi.

Indul az élet. Kerékpárosok karikáznak fittyet hányva a buszmenetrendre,így szabadságuk nincs korlátozva.

A ...

Erről a témáról csak felsőfokban - mit felső!? - legfelsőfokban tudok szólni. Ha én lennék Homérosz, hőseposzt írnék a grundokról. Hej, ha legalább Molnár Ferenc lennék, aki a Pál utcai fiúkban megénekelte az „édes grundot”…

És ha már Molnár Ferenc, már ott is vagyunk a kezdeteknél. A nagyvárosban, de a kisebbekben is beépítetlen területek, parkok, vagy épp játszóterek nyerték el e dicső nevet. Bármi lehetett és lett is grund, ahol gyerekek, fiatalok éltek, játszottak.

Számunkra a grundot egy három utca határolta, kis zöld terület jelentette, a rajta álló három kockaházzal, a két mászókával, két paddal, homokozóval, meg a dühöngőnek becézett focipályával. Nem volt nem neve, mi neveztük el „Kicsi tér”-nek.

...

…a Kossuth-rádió az öltözőben hangosan bömbölte a híreket. „Szegednél az éjjel ismét emelkedett a víz szintje!”. Bármennyire is álmosak voltunk az éjszakai műszak után, e hírre felébredtünk. Az öltöző perceken belül zsibongó lett, mindenki mondta a magáét. Néhányan attól féltek a víz elmossa a várost. Emlegették az 1879-es árvizet, melyről legendák terjengtek, s eszembe jutottak a statisztikai adatok…

A város már 1750 óta védekezik a tiszai árvíz ellen. A tápai öregek meséje most megelevenedik előttem, s a víz emelkedése láttán nem is kell sok képzelőerő hozzá..

A víz fekete-szürke-zöld és koszos-barna, mintha ezzel is fitogtatni akarná erejét. A borzalmas látvány hatására dallamosan, ütemesen lüktetnek ...

Ifjonckoromban – kortársaimhoz hasonlóan – lelkes nézője voltam a Tenkes kapitánya című filmsorozatnak. A sorozat 1964-es bemutatója óta számos nemzedéknek szerzett örömet, nem csak Magyarországon, de német nyelvterületen is. Magam sem az első vetítéseket láttam, hanem valamelyik ismétlését.

A film egyik legnépszerűbb figurája – természetesen a Zenthe Ferenc játszotta kapitány mellett – Buga Jakab volt. A filmben a karaktert Szabó Gyula személyesítette meg. A rosszfiúból, marhahajcsárból - és marhatolvajból – kuruc vitézzé avanzsáló, vagány népi hős alaposan megragadta anno a fantáziánkat. Mikor a téren „tenkesest” játszottunk, legalább annyian akartunk „Jakabok” lenni, mint kapitányok.

A filmsorozat német ...

Barcson, 1927. április 17-én született Örsi Ferenc (elhunyt: Budapest, 1994. augusztus 13.) József Attila-díjas író, forgatókönyvíró. Leghíresebb műve a filmsorozatban majd regényben is megjelent A Tenkes kapitánya. És – egyáltalán nem mellesleg – ügynök is volt…

Ez sose fért a fejembe. Hogy létezik, hogy egy ember egyfelől tényleg kiváló műveket ír, sikeres szerző, másfelől érdekeseket jelent a „hatóságnak”, azaz finoman fogalmazva: besúgó. Örsi Ferenc szép szorgosan, több, mint tíz éven át, 1960-tól 1971-ig jelentett az „állambiztonságnak”.

Jó, persze, én nem éltem abban a korban, a hatvanas években. Azaz éltem, de ha „helyzetbe” kerülök, maximum az óvodai kollégákról tehettem volna jelentéseket, esetleg, ...