- Arra a sokgyerekes családra gondol? - kérdezte az igazgató -, nem tudnak azok semmit.

A felügyelő először az igazgatóra nézett, majd a tisztelendőre, akinek arcán semmiféle üzenetet nem látott. Majd folytatta.

- Csak nem a Gizi néni ajánlotta őket? Beszél az összevissza.

- Én azért csak megnézném azt a családot - mondta határozottan a felügyelő.

A tisztelendő azonnal felajánlotta, hogy elviszi. Máris befogták a lovakat és elindultak a tanyára. Útközben beszélgettek, az igazgató mutatta a tanyákat, hogy melyikben ki lakik, és egyre több a nagycsaládos ezen a vidéken. Elég rossz körülmények között élnek. Még csak nem is tanulnak. Ez a Gergő gyerek múltkor is egyesre felelt, mert nem tudta megmutatni a térképen hol van ...

Az öregasszony előttem ment, s minden jeges tócsába belelépett. Ha nem láttam volna a menésén, azt hihettem volna, hogy egy rakoncátlan gyerek. Jól körülnézett, mielőtt jeget tört, látja-e valaki. Talán attól félt, hülyének nézik.

Miután meggyőződött, hogy senki nincs a környéken – rövid látó is lehetett szegény, mert engem sem vett észre-, teljes erőből ráugrott a jégre, s az hangos ropogással tört be. Az öregasszony pedig még hangosabban nevetett. Aztán ezt a jeget a többi követte, s szinte nem is maradt betöretlen jégtócsa, mire kiért az út végére. S egyszer csak eltűnt.

Még jó néhány lépést megtettem, azon csodálkozva, hogy ez mi is volt, amikor az az ötletem támadt, hogy én is kipróbálom, milyen érzés is az ...

Manapság sokat adnak a sportszerűségre, a doppingmentességre az olimpiai játékokon. Ez igazán szép és dicséretes dolog. Hűnek maradni a nagyszerű hagyományokhoz… Tisztességes küzdelemben, csak a saját képességeinkre támaszkodva győzni – ahogy a régiek tették -, ez már igen!

Azt majdnem mindenki tudja, hogy az első újkori olimpiát 1896-ban tartották, hála Coubertin báró áldozatos munkásságának. Azt már kevesebben, hogy az első ókori olimpiát – időszámitásunk előtt, 776-ban rendezték meg, Olümpiában. Hogy pontosan kinek köszönhetjük a hajdani játékok ötletét, az erősen több esélyes.

A három legvalószínűbb befutó közül vegyük elsőnek – már csak a rangja miatt is - az istenek királyát, Zeuszt. Állítólag épp ...

- Most miért pont erről kérdezel? – kérdeztem vissza, amikor láttam, Kati, a pszichiáter barátnőm kényelmesen elterül megszokott foteljében, s rám sem néz.

Én is itt fekszem, igaz kényelmesen a félig ülőre állított heverőn. Akár alhatnék is. Ő azt mondja, ha úgy érzem, nyugodtan alhatok.

De kissé izgatott vagyok, s már megbántam, hogy eljöttem. Olyan idegen ez a szoba, ez a légkör. Az ablak is becsukva. Talán nyitott ablaknál jobban tudnék koncentrálni. Otthon ezt szoktam meg. Kinyitja az ablakot. Egy kis fény jön be a félig elhúzott sötétítő függöny mögül.

- Miért kell besötétíteni?

- Hogy jobban koncentrálj.

- De engem a sötét zavar, tudod, hogy sötétség fóbiám van már gyerekkorom óta.

- Tudom, de ...

Elromlott a telefonom. Murphy szerint, ami elromolhat, az el is romlik. Így jártam. Hiába hallózok, semmi. Szentségelek, amit a vonal másik végén hallózó hall, s nem tudja mire vélni. Én nem tudom, hogy ő hall engem, s egyre bátrabban szidom az anyját is meg a gyártóját és mindenkit, aki érintett ebben a témában. Majd nagy csönd. Telefonpartnerem megunta, és letette.

Viszem a szolgáltatóhoz, ahol azt mondják, gyönge az aksi.

- Akkor cseréljék ki - Nem lehet, mert ez a széria már kifutott, nincs hozzá alkatrész. Ez szép, mondom. Akkor vennem kell egy másikat.

Ki is választottunk egyet közösen, mégis azt, amit az eladó akart. Mivel technikai analfabéta vagyok, meggyőzött arról, amihez semmi érzékem nincs.

Na, ez egy okos telefon, ...

Gondolod, ha szavazással meg lehetne változtatni valamit, akkor megengednék nekünk, hogy szavazzunk? – kérdezte Müzli, aki a falu bolondja felelősségteljes posztját tölti be Kupakőn.

Kedvenc parkjában cseréltünk eszmét, közvetlenül azután, hogy nagy sikerű előadást tartott a galamboknak legújabb térhajlítási elméleteiről. A Tisztelt Házat is feddésben részesítette, azon a címen, hogy túl kevés spenótot fogyasztanak a képviselők. Nála ez már csak így megy, nap, mint nap. Sűrű és felelősségteljes életet él.

- Az igazság nem demokratikus dolog. Az, nem szavazásoktól függ. Az: van. Ezt jó, ha megjegyzed, ifjú padavan, mert szeretném rád hagyományozni a posztomat. Hülyének már most is elég hülye vagy, de még sokat kell ...

Estére belázasodtam. Valami vírus támadott meg. Köhögtem, tüsszögtem, és alig láttam ki a fejemből. Mondta is anyám: minek kell annyit a számítógép előtt ülni…

Igen, én panaszkodtam neki, hogy már megint új és drágább vírusölőt kell vennem, mert terjed a vírus a számítógépen.

Rendbetettük a gépet, mindenki megnyugodott, de én továbbra is lázas, fáradt és gyenge voltam, végül a vírus ágynak is döntött…

Aztán gondoltam egy merészet, elővettem és kinyitottam a pálinkás üveget. Na, nem csak azért, hogy az illat-szellemet kiengedjem a palackból, hanem öntöttem egy jó kemény felest. Na, ha ez nem öli meg a vírusokat, akkor semmi…!

Aztán álomba merültem. Bár ne tettem volna, jobb ébren szenvedni, mint rémálmok ...

Sulykolják ezerrel, hogy ötven fölött neked már annyi!

Nem tudom ki találta ki ezt az őrültséget, de hogy egy nagy ló volt az biztos. Nála, – náluk - csak mi vagyunk az ütődöttebbek, hogy be is dőlünk ennek a rizsának. És arcunkra ráncosodott éveinkkel büszkén bezárjuk magunkat a saját kis cellánkba, mintha bűnösek lennénk azért, mert elmúltak azok a nyavalyás évek!

Frászkarikát!

Az tény, hogy kevesebb is az energiánk, meg nyűgösebbek is vagyunk, mint rég és van mindenféle rigolyánk. Meg egy nagy adag elszánás a szívünkben, hogy meggyőzzük magunkat: mi már nem vagyunk jók semmire, mi már nem kellünk senkinek. Kimentünk a divatból.

És nagyon szeretjük elfelejteni, hogy gondolkoztunk valaha.

Pechetek van, kedves kor- ...

A minap fájós hátammal kerestem fel az orvosomat… Végigvizsgált, majd egy pontra mutatva csak annyit mondott:

- Gerinc…

- Igen, doktor úr, nekünk még van…

Aztán egy újabb vizsgálatra adott beutalót, melyet körülbelül három hónap múlva meg is ejtettek. Visszavíve a leletem, az orvos ráncolt homlokkal kérdezte:

- Mondták már magának, hogy rosszcsont?

- Igen doktor úr, anyám gyerekkoromban sokszor mondta, de sosem vettem komolyan.

- Pedig ezt komolyan kell venni! Magának porceláncsontja van.

Mielőtt megörültem volna gazdagságomnak, és azon tanakodnék, hogy Herendi vagy Hollóházi porcelán, a doki felrázott örömömből.

- Tudja, mit jelent a porceláncsont? Azt hogy bármelyik pillanatban eltörhet, akár ha csak a falhoz ...

Szállingózik a hó. Ablakom alatt nagy a csönd. Hová lettek a tegnap reggeli verebek, akik akkora ricsajt csaptak, hogy akár egy halott is feltámadhatna a hangzavartól.

A hóhullásnak nincs hangja, csak szemet gyönyörködtetően szép. Ilyenkor még nem gondolsz arra, hogy erős fizikai igénybevétel kell ahhoz, hogy majd a nagy hórakást eltüntesd, hogy ki tudj menni a kertajtón.

A járda melletti tuják kissé megborzonganak, de csodálatosan néznek ki, ahogy a zöld és fehér keveredik, majd egyre inkább a fehér dominál.

Csend van. Kinn is, és benn is.

Most figyelj a belső békédre, és élvezd a hóesést!