Az élete olyan volt, mint egy átlagos embernek. Egy kis falusi házban kezdte életét. A kertben bóklászott, tépte a zöldségeket és üldözte a zöld gyíkokat, kergette a színes lepkéket. Elbújt a nagylevelű bokrok mögé.

Apró fodros zöld ruhácskájában olyan volt, mint valami leveli béka.

Végigjárta az óvodát, iskolát, ahol zöld ajtók, halvány zöld falak között töltötték a tudást apró zöld fejecskéjébe.

Az iskola hatalmas bejárati ajtaja is csupa zöld volt, mohával kipárnázva.

Az osztályterem egyik sarkában, egy zöld padba ült be. Mellette egy srác ült zöld palástban, s nézte a lányka szép zöld ruháját, s a neon-zöld szemét.

A klubokba is csupa zöld ruhákba járt, de mégsem táncolhatott, mert nem kérte fel ...

Már minden állat a Paradicsomban érzi magát nálam. A meztelen csiga, a gyík, aki lebukott előttem, mielőtt elszaladt volna, láttam, hogy valamit rág, piros volt a szája.

Aztán egy béka mászott ki a levelek alól, nem leveli volt, így az esőjóslás, sőt az eső is elmaradt. Ő is az én paradicsomomra pályázott. Végül felfedeztem egy vakondtúrásszerű építményt, amit a kósza pocok emelt ki a földből, és a tetején szép piros megrágott paradicsomok voltak.

Az anyjukat! Minden állat az én kertem nézi Paradicsomnak? Hol van Ádám és Éva, mert almafám is van, bőven termő. És a jó Isten? Itt megálltam egy percre izzadt homlokom letörölni, amikor egy feketerigó szállt le elém, hogy apró koktél paradicsommal a csőrében távozzon. Most ...

Azt hiszem, az én koromban ez már nem okoz különösebb megdöbbenést, csak nekem kellemetlen úgy néha-néha. Gyerekeim gyakran mondják: már harminc fölött Cavintont kell szedni, de én nem akarom itt ezt a gyógyszert reklámozni, különben is vannak újabb gyógyszerek, amit memória ellen lehet szedni. Ráadásul már a kétszer harmincon is túl taposok…

A legegyszerűbb: azt hiszem valamennyien jártunk már úgy, hogy égre-földre keressük a szemüvegünket, csak sokára találjuk meg éppen a rendeltetési helyén, a szemünkön.

Ám ami a minap történt, az egyedülálló esemény. Öregemmel annak rendje-módja szerint megebédelünk, összeszedem a tányérokat, kanalat, villát, és egy az egyben berakom a hűtőszekrény legfelső polcára, majd ...

Klára asszony ma is, mint minden nap, megfőzött. A professzor nem válogatott, csak befalta az ebédet, s máris ment és írta a cikkeit, tanulmányait, verseit. Mindig pontos verseket írt, szabály szerint, szótagszám szerint és a többi….

Most mintha több időt töltött volna az asztalnál, szokása szerint „vizsgáztatta” az asszonyt, akinek már éppen sokadszorra lett elege ebből. Bár néha válaszolgatott neki, s ha valamit nem tudott, azonnal megnézte a interneten.

- Na ugye, hogy nem kell mindent tudni, csak azt, hogy hol keresd meg. Menj el egy iskolába tanítani, ne engem szekálj állandóan!

Ennrek ellenére, a professzor nem nyughatott, mint a vizsgázónak a mentő övet, még egy utolsó kérdést tett fel:

- Tudod-e, hogy mikor született ...

Mert nem utáljuk őket. Lehet, hogy én vagyok a tájékozatlan, de még sose olvastam sehol, hogy a mongolok ilyenek meg olyanok és ezért nagyon utálni kell őket. Félreértés ne essék, nem holmi gyűlöletkampányt szeretnék elindítani, csak szöget ütött fejembe a kérdés.

Annyi népet, nemzetet utálunk lelkesen – legalábbis az internet, a közösségi oldalak tanúsága szerint – és annyian utálnak minket, hogy aki vevő az ilyesmire, az bőven talál magának háborogni valót.

Miért pont a mongolok maradtak ki?

Okot könnyű lenne találni. Egy jó kis gyűlölködésre mindig könnyű találni okot, a mongoloknak meg nem valami jó a PR-juk a történelmi irodalomban:

„ Ebben az évben Magyarországot, mely háromszázötven éven át ...

Május 30. egészen 1944-ig Csaba királyfi ünnepe volt. Aztán, ki tudja miért, felhagytunk a székelyek legendás vezérének ünneplésével. Ennek okairól tán többet tudhatunk, mint a legendás hősről, akinek élete a a regék homályába vész.

Van olyan elmélet is, mely szerint valójában nem is létezett, alakját több - talán három - időben és térben egymástól távol élő személy alakjából „gyúrták” össze.

A Wikipédián mindjárt négy, egymástól élesen különböző, komoly történelemtudósoktól származó elmélet is olvasható arról, ki volt, vagy ki lehetett Csaba királyfi.

Valamelyik elmélet biztosan igaz - vagy épp egyik sem -, azaz ebben az esetben „megáll” a tudomány. De ahol a tudomány megtorpan, ott nem áll ...

Karantén, karantin,

nem mindegy, hogy bent vagy kint…

1. nap

Egy mély levegőt és egy forró gőzfürdőt veszek -, gondoltam, de a párától nem láttam a fürdőszoba ajtót, így a konyhában találtam meg a gőzt… ő sem akart kimenni… a fazékból, de levettem a födőt… mondtam neki, értse meg nekem fontos a forró gőz… fertőtlenítés céljából. De megsértődött, mert másnap reggel hűlt helyét találtam.

2. nap

Takarításba kezdtem. Legelőször a szobám takarítottam ki… aztán leültem a fotelba és gyönyörködtem benne, de pár perc múlva kirohantam, mert nem ismertem rá… lehet, hogy ez nem is az én szobám?

Ijedtemben az udvarra mentem, mert a szél eléggé lengette a frissen mosott ruhákat, összeszedtem, mielőtt ideér ...

Bzz, az ifjú méhecske nem volt valami szorgos jószág. Nem vett példát se az állatmesékben megénekelt kartársairól, se a rajzfilm-méhekről. Nem nagyon strapálta magát a virágpor-gyűjtögetés terén.

Jobb szeretett megülni valahol, bámészkodni, kiolvasni a napi sajtót, vagy csak úgy böködni a telefonját.

Hiába mondogatták neki a többiek:

- Ez így nem helyes! Szorgalmasan kell dolgozni! A kaptárért! Gyűjteni kell a virágport, abból lesz a finom méz! Abból élünk! Fel, előre a közös boldogulásért! Ha nem dolgozol, mit eszünk a télen?!

De hiába volt minden. Bzz csak nem hallgatott a szép szóra. De a csúnyára se. Szidhatták, fenyegethették.

Mondták is neki a többiek:

- Majd meglátod mi lesz!

És meglátta. Mind ...

„Jósolni nagyon nehéz, különösen, ha a jövőről van szó” - mondta állítólag a Nobel-díjas dán fizikus, Niels Bohr. Lehetséges, hogy csakugyan mondott ilyesmit a kvantummechanika érdemes kutatója, de mivel nem jártunk össze hajdan, ezt se megerősíteni, se cáfolni nem tudom.

Az viszont elég biztosnak tűnik, hogy a jós-ipart még tán sohasem érte akkora csapás, mint az idén, 2020-ban.

Hogy mire alapozom ezt a merésznek tűnő kijelentést?

Egy igen egyszerű tényre.

Úgy vélem a mostani világjárvány elég nagy horderejű esemény, ennek ellenére nem jósolta meg egyetlen szerencsemondó, jövőbelátó, asztrológus sem. Hogy ezt honnan tudom, ha nem követem szorgosan a világ valamennyi országában napvilágot látott jóslatokat? Nos, ...

…hogy Budapesten, 2002. április 10-én elhunyt Hofi Géza. És azóta sem akadt senki, aki a nyomába léphetett volna. Túl nagy az a nyom…

1936. július 2.-án, Budapesten, Kőbányán született egy legenda, de csecsemőnek nézték, ezért gyorsan anyakönyvezték Hoffmann Géza néven. Ez így nem sokat mond, mert már abban az időben is gyakran előfordultak születések meg anyakönyvezések, de ha azt írom „a” Hofi – akkor Magyarországon mindenki tudja, kiről van szó. Meg úgy általában, a világban, mindenhol, ahol magyarok élnek.

Most nekiállhatnék szép aprólékosan végigmesélni az életrajzát – gondosan megemlítve a díjait -, de nem ez a lényeg. A lényeg: egy országot tudott megnevettetni, kivéve persze a kivételeket, akik olyanok, mint ...