A kis vadmalac elkóborolt anyjától. Napokig kóborolt étlen szomjan, vagy talán nem is, hiszen az erdő állatai nagy-nagy összefogásban élnek, és amint a kis vadmalac betévedt az erdő közepébe, máris figyelemmel kísérték minden lépését. Úgy intézték a dolgot, hogy éppen akkor kerüljön friss vadalma az útjába, mikor megéhezik, és akkor hulljon elé puha zöld moha, és csiklandozó madártollak, amikor álommanó a szemére ül…

Nagyon is élvezte a kis vadmalac ezt az életmódot, s cserébe ő pedig játszott a többi állatkölyökkel, akiknek szülei így könnyebben tudták elvégezni napi teendőiket.

Nagyon is élvezte a kis vadmalac ezt az életmódot, s cserébe ő pedig játszott a többi állatkölyökkel, akiknek szülei így könnyebben ...

Amikor olyan kicsi voltam, mint ti, nagyon szerettem játszani egy kopott bádogdobozzal, amelyben a nagymama varrós kellékei voltak, és sok-sok gomb. Mindig kincset kerestem benne.

Egyszer így kincskeresés közben nagymama elmesélt egy történetet, ezt hallgassátok meg!

Hűvös őszi éjszaka volt, a nagy sárga Hold be-bekukucskált az ablakon, és nagymama nem tudott aludni. Csak nézte a Holdat, az meg őt…

Egyszer csak a sublót fiók felől beszélgetést hallott, ami egyre hangosabb lett. Jobban fülelőzött, hát hallja ám, hogy a varrós doboz lakói vitatkoznak arról, hogy ki a fontosabb, hasznosabb?

Azt mondja egy icipici vékonyka hangocska, egy apró fehér Gombocska:

  - Én vagyok a legszebb, és nagyanyó engem szeret a legjobban, mert az ...

1966. január 17. az a nap, mikor Palomares, a kis andalúziai halászfalu világhíres lett. Bár az eseményt, amiért a szárnyára kapta hír, valószínűleg még a falu legádázabb ellenségei se kívánták az ottaniaknak. Palomaresre ugyanis hidrogénbombák hullottak…

A hatvanas évek közepén még javában tartott a hidegháború a két világrendszer között. Az egyik oldalon a Szovjetunió és csatlósai, a másik oldalon az Egyesült Államok és szövetségesei, a NATO. Mindkét fél fennen hirdette a maga társadalmi rendszerének felülmúlhatatlanságát és persze készen is álltak bizonyítani ezt. Mint, ahogy arra is készen álltak, ha a gaz ellen támadna, akkorát üssenek vissza… De akkorát, hogy azt a Földön senki se élje túl.

Az addigra már ...

Kora tavaszi nap volt. A fák levelei épp, hogy most zöldültek, s a madarak is egyre jobb kedvvel daloltak, amikor Huncutka, a kis póni paci meglátta a napvilágot. Világos bundája apjáéhoz hasonlított, aki nagyon büszke volt újszülött fiára. Anyja pedig óvta, féltette.

Huncutkának, mint általában a többi gyereknek, nem volt szabad elcsatangolni otthonról, pedig ő nagyon szeretett volna világot látni.

Amikor reggelenként meghallotta a Vadas park állatainak hangját, arra gondolt, egyszer elindul és megkeresi a hangok gazdáját.

Egy reggel, amikor még szülei aludtak, huncutul pislogott egyet, és kiosont az istállóból.

A kora reggeli hűvös szellő kicsit megtorpantotta, és meg is szeppent, most merre menjen?

Az istálló ...

Ősszel történt a baleset.

- Combnyaktörés – állapította meg az orvos.

Akkor már 78 éves volt, tudta, nem jön rendbe soha. Hiába látogatták meg a gyerekei, látta ő a visszafojtott könnyeket, ismerte a biztató szavakat, amelyekkel a valóságot próbálták palástolni. Az unokája biztatta leginkább:

- Ne búsuljon mama, fog még a dédunokája lakodalmán táncolni -, és kacsintott hozzá.

Ez egy kicsit felvidította, és elfelejtett visszavágni a más sokszor hangoztatott mondattal:

- Engem már csak a sárga föld gyógyít meg!

Most valahogy elhitte, amit az unokája mondott.

- Miért is ne! – gondolta álmatlan éjszakákon. Az orvos is megmondta, beforr a csont, ha sokára is.

Amikor a kórházból hazavitték, nagyon sok látogatója ...

Először nem nagyon értettem, hogy Villoghyék mi a bánatos hernyótalpnak hívtak meg vendégségbe. De előbb-utóbb minden kiderül – állította valamelyik nagy filozófus, esetleg egy rendőrfogalmazó.

Ahogy letelepedtünk a bálteremnek is beillő nappaliban és végigtekintettem a vendégseregen – ez nem volt valami nehéz, mert szerfelett becses személyen kívül a Tugrik  házaspárt, valamint Buhesznyik Eszmeralda költőnőt hívták meg – már kezdett derengeni, hogy mit keresek ott.

Villoghyékról csak annyit, hogy több milliójuk van a bankszámlájukon, mint nekem hajszál a fejemen, pedig jó borzas fickó vagyok. Tugrik papa viszont a mellényzsebéből megvehetné az egész Villoghy családot… Szóval olyan kőgazdagok, hogy róluk mintázták az ...

…erre csörög a dió, erre meg a mogyoró… játszottak a nagyok, s a kisfiú, akinek a szemét bekötötték, csak egy helyben topogott, majd hirtelen kiugrott a kör közepéből, s éppen a legnagyobb hangú gyerek ruháját kapta el. Nagyot nevettek, és most más állt be a körbe. Aztán bújócskát kezdtek játszani, és mindenki kereste a legjobb búvóhelyet, így nem vették észre, hogy a kisfiú ott maradt, ahol az előbb állt. Sírni kezdett, s meghallván az édesanyja, kijött érte az udvarra.

Csak szülei tudták, hogy vak, de azért engedték a többiek közé, hogy azok is szokják, hogy vigyázni kell a kisebbre, arra, aki nem éppen olyan, mint ők.

Ám a nagyok mit sem törődtek vele, de azt hiszem, fel sem fogták, hogy mekkora a baj… ...

- Uraim, elvesztünk – nyitotta meg nemes egyszerűséggel Kupakő városi tanácsának ülését Menyéthneky Vendel az Úr 1553. éve április havának első napján. Az agg úriember körbehordozta tekintetét a tanács jelenlévő tagjain és megerősítette iménti véleményét – Uraim, tuti, hogy elvesztünk.

- Ugyan már, miért? – érdeklődött a százhatvan kilós, de legalább teljesen kopasz Tohonya Lojzi.

- Azt mind tudjuk, hogy ismét megindult a török. Hadai dúlják szép, magyar hazánkat. És mi a dúló hadak útjába esünk. Kupakőre tör a török sereg! Ez a vég – búsongott Menyéthneky. – Hogy állhatnánk ellen ekkora seregnek!

- De hát ezek mindössze századannyian vannak, mint amennyit Dobó uraimék elvertek Eger falai alól! Nem ...

Az első találkozás

Egyre fogy a személyes létezés, találkozás, beszélgetés. Az idősek, akik valaha postai levelek útján értekeztek, hosszú téli estéken beszélgettek, múlatták az időt dallal, tánccal, most mind-mind magányosan ülnek egy szerkentyű előtt, amit úgy hívnak számítógép. A NET megjelenésével mégis jobban kitágul, s kitárul a világ, mintha a valóságban járnának-kelnének. Magam is ebben a világban élek. Félig. Mert azért van egy valós világ is, s néha a kettő ötvöződik.

Nemrégiben egy úriember jelent meg a NET-en. Több levélváltás, időpont egyeztetés, fénykép alapján tanulmányoztuk a másikat.

Úgy döntöttem, adunk egy esélyt magunknak, veszíteni valóm nincs, házasságot nem akarok, csak annyit, ...

A trónterem ablakairól félrehúzták a díszesen hímzett vásznakat, a tavaszi nap élesen tűzött be, felmelegítve a vastag kőfalak közé szorult levegőt. Könyves Kálmán, a magyarok bölcs királya törvénynapot tartott ezen a vasárnapon. A reggeli mise után bármilyen rendű, rangú személy elébe járulhatott, előadhatta panaszát, kérését. Bűnösöket ítéltek el ilyenkor és pereskedők tehettek pontot vitájuk végére. Ha a király kimondta a végső szót, abban a feleknek meg kellett nyugodniuk, mert legfeljebb Istenhez fellebbezhettek. Áldották is az Urat, hogy ilyen bölcs, nagy királyt adott a magyarok népének, akinek tudása a bibliai Salamonéval vetekszik.

Már délfelé járt az idő. Kálmán király sok ügyet eldöntött már. A trónusa ...