„Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon” – mondá a jó öreg Csokonai Vitéz Mihály a méla Tempefőiről szóló befejezetlen darabjának alcímében. És igaza volt. Elvégre ő csak tudta. Ahogy Krúdy Gyula is megtapasztalhatta: mire jut az író Magyarhonban.
Tömören összefoglalva: semmire.
Pedig…
- Azt a hegyes kiskésit! – mondta a horgász a parton, amikor először ült ki a barátja stégére.
A fűzfa lombja között már feljött a Hold.
- Szép éjszaka lesz! -, mondta csak úgy magának.
Amikor legelőször meglátta a térképen ezt a helyet, nem gondolta, hogy ennyire csodálatos a táj, a víz. Akár…
„Most nem kelendő semmi téren a fönséges, a nagyszerű, az emelkedett, az eszményi. A szépnek, a jónak világító lámpája jó egy pár vonallal lejjebb van csavarva. Nem kell az erős fény: a sikkasztok, kapaszkodók, szélhámosoknak kedvezőbb a homály.
A mi az emberben közönséges, alantas, az most…
Hajnalodott, amikor a gazda befogott a kocsiba, felpakolt egy kis elemózsiát, a cserépkorsóba hideg friss vizet húzott a kútból, elindult. A házak előtt álló embereket felvette a kocsira, aztán irány a búzatábla.
Már néhányan várakoztak rá a határban is. A szépen sárguló búzakalászokat csodálatos…
Hűvös tavaszi szellő jár a kertek alatt, még lilul a kis orgonafa, bár szirmai már búcsút mondanak, de színével még világítanak.
Nézem az orgonát az ablakon át, ahogy a szél fújja minden gyenge ágát.
De lásd, feltűnik két fejecske, egyik barna, másik kicsit szőke. Eltűnik, mi a fán volt, nincs…
- Na, mutasd magad! - mondta keresztanyám, amikor felállított a székre, hogy bejelölje, meddig kell felvarrni a szoknyám. Ugyanis ő varrta a ballagó ruhám. Szépen tudott varrni, a szomszédok, s a környékbeli emberek csak vele dolgoztattak. Így hát külön öröm volt, hogy elvállalta a sok munka mellett…
A felkelő nap első sugarait rávetette az öreg rozsdás fémkeretes MEGÁLLÓRA. Üveg oldalait már rég elvesztette az idővel, bár a vandálok is segítettek ebben, tetejét néha mozgatta a szél, s hogy még él, már csak ebből tudta. Ha megszólalhatott volna, mindenki elcsodálkozna, hogy mi mindent tud…
Itt…
Még fiatalok voltak, amikor Ádám egy bálon felkérte táncolni Ágnest. A fiú éppen a huszadik évét töltötte, a lány tizenkilenc volt. Gyorsan összeszoktak, olyannyira, hogy fél éven belül már benevezték őket versenyre, amit sorozatosan meg is nyertek.
Teltek az évek, s már nem tudtak meglenni egymás…
Egyszer volt, hol nem volt, a világ másik végén, vagy innen, nem is tudom, de volt egy nagy-nagy fekete kalap. Olyan nagy volt, hogy egy hétig mentem, amíg körbe tudtam kerülni. A magassága meg akkora volt, hogy két nap, két éjjel néztem felfelé, mire megláttam a tetejét.
- Ha én egyszer…
Szerjózska érdekes, egyedi lény volt. Sem nem óriás, sem nem törpe, sem nem gyerek…na, már nem is tudom, hova soroljam. Ő maga sem értette, hogyan lehetett ilyen…alaktalan volt, pici és senkire sem hasonlító lény.
Magában mindig is arra vágyott, hogy óriás legyen, és egyszer felülről nézhesse a…