- Na, mutasd magad! - mondta keresztanyám, amikor felállított a székre, hogy bejelölje, meddig kell felvarrni a szoknyám. Ugyanis ő varrta a ballagó ruhám. Szépen tudott varrni, a szomszédok, s a környékbeli emberek csak vele dolgoztattak. Így hát külön öröm volt, hogy elvállalta a sok munka mellett…
„Ahogyan a mai fiatalok kihasználják a szüleiket, azért azt mi nem mertük volna megcsinálni. Követelőztök? Mire fel, gyerekek? Mit tesztek az asztalra? Hazudni profin tudtok. Tízesével buktok az iskolában, boldogtalanok vagytok. Csak a menő tárgyakat és a divatos ruhákat követelitek a szüleitektől.…
A nyári szünetben, mint mindig, most is dolgoztam, diákmunkán, a TSZ-ben. Jó volt a társaság, mint fiatalok, mindig vidámak voltunk, a munka meg sem kottyant. S vártuk az iskolakezdést, mert mi még örültünk az iskolának. Szerettem tanulni, bár anyám mindig azt mondta: olyan hülye vagy fiam, semmire…