2018. már 16.

A tudatmódosító szerek hatása a művészetre

írta: Kurunczi Mária
A tudatmódosító szerek hatása a művészetre

 

_fortepan_15161r.jpgEzzel a címmel hallottam a minap egy előadást. A drog nem tudom, hogy hat rá, illetve rám, ezt még nem próbáltam ki. Ki tudja, kipróbálom-e az életben, vagy úgy halok meg, hogy nem tudom, milyen…

Viszont az élénkítő szert, mint tea, kávé használom, naponta élek vele, de semmit sem tapasztaltam, hogy írásra, alkotásra késztetne.

Viszont a jó házi pálinkát nem vetem meg. Ám írni a hatása alatt még nem próbáltam. Ezidáig.

Történt ugyanis egy hűvös novemberi reggel, miután felébredve nagyon fáztam, becsaptam – most nem 3 centet-, hanem egy felest.

Aztán reggelit készítettem. Bundáskenyeret. Ez a egyik kedvencem. De ne mondja senki, hogy halmozom az élvezeteket. Vagy mégis?

Reszketésem a hidegtől, vagy a pálinka ...

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Curia

2018. már 14.

Újra egyedül

írta: Kurunczi Mária
Újra egyedül

_fp-42728_2.jpgCsak ült a széken és mereven nézett maga elé. Lopva rá-rálesett órájára. Csupán egy óra és az asszony is itt lesz. Régóta várja már ezt a percet. Alig egy éve van a szociális otthonban, megszokott már, mindene meg van, csak az asszony hiányzik.

Úgy volt, hogy ő is bekötözik, de közben kórházba került, s emiatt késik az ügy.

De ma már jön, kiengedik.

A gyerekek ugyan ellenezték, hogy beköltözzenek ide, de hát mindegyik dolgozik, s nem érnek rá őket istápolgatni. Azért, ha van idejük, gyakran belátogatnak. Ülnek a padon, jókat nevetnek az unokák csínytevésein, s együtt örülnek az iskolában szerzett jó jegyeknek.

Gyakran nézett a kapu felé. Elképzelte magában, hogyan rendezkednek be kis szobájukban. Reggelenként az ...

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Curia

2018. már 11.

A csorba tányér

írta: Kurunczi Mária
A csorba tányér

_fortepan_56934.jpgKlári néni a kilencven évéhez közeledik. Szeretek nála lenni, mindig régi történeteket mesél. Mi volt az ő idejében? Próbálom összehasonlítani a mai életünkkel, és el sem tudnám képzelni, hogy ma úgy éljünk, mint akkor ők.

Ha kinyitom a csapot, eszembe sem jut, hogy akkor a szomszéd utcából hordták a vizet, hogy nem őrláng volt a lakásban, ha elmentek otthonról, visszatérve pedig egy csavarintás és két perc múlva már meleg is van.

Abban az időben befűtöttek a kemencébe, ami másnap reggelig tartotta a hőt. Hogy még spóroljanak is, a cserépfazékba rakták az ételt, betették a kemencébe, és szépen, lassan egy idő után megfőtt minden, összeértek az ízek.

Karácsony szent estéjén is berakta a töltött káposztát, és ...

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Curia

2018. már 08.

Nőnapon a férfiakhoz…

írta: Kurunczi Mária
Nőnapon a férfiakhoz…

_fortepan_11535.jpgA nőnap alkalmából engedjétek meg, hogy ma reggel is elfogadjuk a kávét, amit az ágyba hoztok - ha másért nem, csak azért, hogy daráljuk le.

Szeretnénk tudni, mit is jelent Nektek a nőnap?

Ugye az Isten megteremtette a földet, lepihent. Majd megteremtette az embert, lepihent, végezetül megteremtette a NŐT, és azóta se Istennek, se embernek nincs pihenése.

Nos, ma megengedjük, hogy pihenjetek: de csak miután elkészítettétek a reggelinket, elvittétek a gyereket az óvodába, iskolába, egyetemre, visszafelé bevásároltatok, és ha marad időtök két sör között, megfőzhetitek az ebédet, de három fogásost, mert ma ünnep van.

Na, jó, ebéd után ledőlhettek egy fél órára, de csak velünk, és nem a barátnőtökkel, azt hagyjátok meg a ...

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Curia

2018. már 07.

Lujza és Jenő Nőnapkor

írta: Kurunczi Mária
Lujza és Jenő Nőnapkor

_fortepan_56176.jpgJenő oldalt áll, kezében üveg, pohár, iszogat.

Lujza: Jenő, gyere már! Jenő, csak rád várnak a nők, gyere már!

Jenő: Kik várnak rám?

Lujza: Hát a nők, gyere már!

Jenő: Miért pont rám várnak a nők, Lujza?

Lujza : Azért Jenő, mert azt írja az újság, hogy ma nőnap van, és minden nőt illik köszönteni.

Jenő : (iszik egy pohárral) Hát akkor Isten éltesse a nőket!

Lujza : Te Jenő, te engem már fel sem köszöntesz?

Jenő : (egy szál virágot ad át, s kezet csókol) Isten éltessen Lujza, Isten éltessen!  (azzal újra iszik egy pohárral)

Lujza : Látod, Jenő, milyen rendes is tudsz te lenni! (kicsit később) Mondd Jenő, szeretsz te engem?

Jenő : Hát persze, hogy szeretlek Lujza (azzal iszik még egy pohárral, s ...

Tovább Szólj hozzá

2018. már 06.

Kocsmajózanság

írta: Kurunczi Mária
Kocsmajózanság

_fp-16513.jpgA kocsmapultot támasztotta még egy darabig, majd sarkon fordult, és kimet a „világba”. Nem volt biztos benne, hogy ezt kell tennie, de meg volt győződve arról, hogy ha nem hagyja el ezt az életmódot, akkor a következő lehetőséget is elszalassza. Nem volt már józan, de annyira részeg sem, hogy át ne tudná tekinteni eddigi életét. Jó volt a kocsmában. Senki sem foglalkozott vele, csak addig, míg a stanpedlik összekoccantak. Mindenki mondta a magáét, minden ember egy rakás szerencsétlenség volt. Abból ítélte meg őket, amit elmeséltek. Ekkor jött rá, az ő élete még nincs veszve.

A friss levegőn kezdett már az agya tisztulni. Azon ostorozta magát, hogy lehetett ennyire magatehetetlen. Hagyott elúszni mindent. Az asszonyt, a gyerekeket. A ...

Tovább Szólj hozzá

2018. már 02.

Reggel

írta: Kurunczi Mária
Reggel

_fp-29289.jpg

Kinéztem az ablakon. Nem láttam a felkelő Napot. A fejére húzta a felhőtakarót, és jó sokáig aludt. A buszmegállóban sem volt senki, csak egy árva feketerigó. Azt hiszem, nem a buszra várt, mert nagy gonddal gyepált egy hatalmas zsemlemaradékot. Nem tudni, ki dobhatta el, de most ez tartalmas reggelinek bizonyult. Ilyen még a feketerigó királynak sem jut. Egy autó közeledett, nem figyelve a feketerigóra és lecsapta olvadó hólével a fenséges reggelit.

- Így is jó-, fogadta el a helyzetet rigónk, legalább nem olyan száraz a zsemledarab. Belecsípett még egyet-kettőt és már el is tűnt.

Közben a helyi reptérről egy kétszemélyes gép húzott fel, nem nagy magasságba, mert a felhők alatt maradt. Aztán újra csend.

Az álmos reggel ...

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Curia

2018. már 01.

Kuczka Péter és a magyar sci-fi

írta: Cabe Ferrant
Kuczka Péter és a magyar sci-fi

_fp-106807.jpgSzékesfehérváron, 1923. március 1-én született Kuczka Péter, akit sokan a magyar sci-fi atyjaként emlegetnek, mások viszont azt hányják – utólag – a szemére, hogy valóságos diktátorként uralkodott a sci-fi irodalom területén az ántivilágban.

Ha az ember megemlékezést akar írni valakiről, azaz a mindig pofátlan utókor képviselője, írhat bármit. A túloldalról már úgysem fog tiltakozni a másik…

(A ki nem kíváncsi a politikai süket dumára, nyugodtan átugorhatja ezt a részt. )

Már a kezdetektől - az 1940-es évek vége -, mint Révai József egyik fő bizalmasa a kultúrairányitás egyik potentátjának számított. Állítólag, a legendák szerint, Szabó Magda azért nem kapta meg 1949-ben a Baumgarten-díjat, mert az akkor, ...

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Cabe Ferrant

2018. feb 28.

A bepalizott nemzedék

írta: Cabe Ferrant
A bepalizott nemzedék

bepalizott-org.jpgMi még bőven a szocializmusban születtünk. Akkor jártunk az iskolába és azt tanultuk: „A párttal, a néppel egy az utunk”. Mi még voltunk sorkatonák és esküt tettünk. Hogy megvédjük a Magyar Népköztársaságot. Leginkább magunktól – hintette nekem a rizsát Müzli, Kupakő okleveles falubolondja. A galamboknak meg a morzsát szórta, egyenek csak, ezen a szép tavaszi napon.

Aztán mentünk, tanulni, dolgozni. És felbruttósították a bérünket, hogy ezután majd fizethessünk adót. De semmi gond, senkit sem fog hátrány érni. És az ingyenes egészségügyi ellátás, oktatás, meg persze a nyugdíj is: biztos, mint az atom.

És módszert váltottunk. És privatizáltunk. Az muris volt, hogy aki még a múlt héten elkötelezett KISZ vezető volt, ...

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Cabe Ferrant

2018. feb 28.

Rosszcsont Nyuszi és a Hóleány

írta: Kurunczi Mária
Rosszcsont Nyuszi és a Hóleány

nyuszi.jpgSokáig nem tudtunk róla. Mindig a hóember árnyékában élt. Nem ismertük, ki fia-borja, de talán a hóember lánya lehet.

Most itt áll hosszú fehér hajjal, kissé duci, de lehet, hogy csak a sok ráhullott hótól. Pedig aki látta korábban, az tudja, hogy rég vékony derekú hercegnő volt.  Hóhercegnő, Hóleány.

Egy havazós délután a gyerekek hóembert építettek. Görgették, forgatták a nagy hólabdákat, aztán egymásra rakták, és készen is volt a törzse, és a feje.

Kezének egy régi-régi kopott söprűt állítottak a hógomolyagba. Szeme szén volt, mint a dalban, fején egy lyukas lábas, ami alól hajaként kikandikáló szőke szénaszálak voltak, és orra egy óriási piros sárgarépa.

Na, később ez lett minden baj okozója.

...

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Curia

süti beállítások módosítása