Egészen kis srác voltam még, mikor a nagymamámtól kaptam három szürke kötetet. Nem új könyvek voltak, öregek, viseltesek. Tán már több nemzedéket is kiszolgáltak. Móra Ferenc írta mesék, mondák, történetek kerültek így a kezembe. Egy nép, egy nemzet – a magyar – történelme, legendái.

Mit mondjak, Hölgyeim és Uraim? Le voltam nyűgözve. Csodát kaptam ajándékba. Nem tudnám megmondani hányszor olvastam el újra és újra azokat a sztorikat. Volt, amelyikért rajongtam, mások kevésbé tetszettek, aztán ahogy nőttem – szeretném messzire kerülni az „okosodtam” kifejezést -, néha változott a véleményem.

Emlékszem, az egyik novellának egy jókora ötöst is köszönhettem, magyar irodalomból. Azt adta házi feladatnak szívemnek ...

Pontosan 9 hónappal az 1848-as forradalom kitörése után, 1848. december 15-én született Debrecenben egy kisfiú. Petőfi Zoltánnak hívták.   "Nagy bűn, ha szerető szüleit gyerek ütni merészli. S mégis kívánom: üss az apádra, fiú!" Még 22 éves sem volt, mikor 1870. november 5-én, Pesten, Józsefvárosban visszaadta lelkét a teremtőjének.

Szülei 1846. szeptember 8-án, a nagykárolyi megyebálon ismerkedtek meg. Szendrey Júlia először húzódozott kicsit, tán imponált neki a kalandos életű fiatalember, de nem volt „szerelem első látásra”. Aztán… “ … e napok óta vagyok Petőfi jegyese, s e nap óta szeretem őt jobban mint mindent a világon. ” – írta naplójába.

“ Deczember 14-kén este Tacitusról beszélgettem ...

Szenzáció! Szenzációs leletről értesült minden jobb helyről kiküldött tudósítónk! Kajánszeklőcén, a főtéri Béka-szobor mellett, kútfúrás során megtalálták *** ( Törölve: a Cenzor ) lejtmeneti demokrata és megélhetési politikus becsületét! A mintegy negyedszázad a föld mélyén nyugvó lelet állapota a körülményeknek megfelelő, erősen megkopott, helyenként hiányos.

Fellenghzeössy Eduárd, kútfúró mester így nyilatkozott a lelet kapcsán:

- Sosem gondoltam volna, hogy ilyesmire akadok meló közben. És pont a béka hátsó fertálya alatt…

A lelethez természetesen kiszálltak a Kupakői Régészeti Intézet munkatársai. A feltárást vezető Wiharlassan Boglárka így nyilatkozott:

- Számunkra is nagy meglepetést okozott a ...

Bizony mondám néktek, ifjú barátaim, amikor még a kurtafarkú malac az Óperencián innen keresgélte a szerencséjét, vala a vállalati üdülő. Csak a szemérmetlenül fiatalok tájékoztatása kedvéért: ez egy olyan panziószerű intézmény volt, valamely akkor divatos – vagy éppen kevésbé divatos – üdülőhelyen, melyet az adott cég dolgozói használhattak, többnyire fillérekért.

Színvonala a „Hú, de borzasztó!”-tól egészen az „Ilyen klasszat még nem láttam”-ig terjedt, a cég vagyoni helyzetétől, meg – persze – vezetőségétől függően. Nagy előnye volt, hogy gyakorlatilag bárki képes volt kicsengetni egy nyaralás árát. Egy-két hetet még a legrosszabbul kereső segédmunkás is megengedhetett magának a vállalati ...

A tenger minden látványát bevetette, hogy elcsábuljanak a fiatal szerelmesek. 

A Nap csillogott a vízen, s a gondolás éppen háttal állt. Egy csók akár el is csattanhatna…nem látja senki sem, csak a halak a vízben, ők pedig némák maradnak. 

Ám ők már nem voltak fiatalok. Csak fogták egymás kezét. Gyerekkori ismerősök, osztálytársak voltak, s most, hogy egy csoportba kerültek, hálát adnak a sorsnak. Nincsenek véletlenek, minden történik valamiért.

A csoport mindig sietett. Az idegenvezető azon volt, minél többet megmutasson abból, amit ő ismer, talán már unta is egy kicsit, de csodálatosan beszélt erről a tájról. Mindketten meghatódtak. Induláskor nem véletlenül ültek egymás mellé, hiszen egyikőjük sem ismert senkit az ...

Magyarország négyszázharminc éve, 1587-ben tért át a Gergely-naptár használatára. Ez azt jelentette, hogy 10 nap „kimaradt” az évből, október 21. után rögtön november 1-je következett… 

Az addig használt Julián naptárt még Julius Cézár vezette be, időszámításunk előtt 45-ben, vagy, ahogy akkoriban számolták az időt: Róma alapításának 709. évében. Ez jó naptár is, pontos is, csak épp… Az év hosszát 365 napban határozta meg és hogy ne legyen elcsúszás a valós időtől, minden negyedik évben egy szökőnapot iktattak be, azaz minden negyedik év szökőév lett 366 nappal. Egy év hosszát tehát 365 és egynegyed napban határozták meg.

Akárcsak nálunk, most.

Akkor mi is volt a hézag ezzel a naptárral? Miért is ...

Nem tudom, ma miért ébredtem korán? Talán Te ébresztettél, hiszen ez a Te napod. A halottak napja. S azt akarod, hosszú legyen ez a nap. Mert másokkal is osztozni kell rajta. Azért Te vagy az első helyen… először mindig Te jutsz szembe.

Drága nagymama, ki bölcsebb volt számomra mindenkinél, s mára értek be életemben bölcsességei. Nagyapa, aki rettenetesen szigorú volt.

Édesapám, ki alig egy évesen itt hagyott, s nevelő apám, ki mindig szeretett, s élt 80 évet.

Öcsém, ki oly korán ment el, kislánya alig volt pár éves.

S a nagynénik, TÁNTIK, kiket nemigen szerettem, de most mégis megbékélek veletek.

S a drága, jó nagybácsik, a mindig viccesek, a „csokihozó”, pedig ilyenre nem igen tellett akkor.

Drága keresztszüleim, ...

Ennek a jegyzetnek – stílszerűen – így kéne kezdődnie: Hol volt, hol nem volt… Mert átkozottul régen volt. 

Majdnem egyidősek vagyunk. Az ő hivatalos születésnapja 1964. október 23-án van, az enyém… Nos, valamivel korábban. Azért nem túl sokkal. Mondhatnám: együtt nőttünk fel, de ő kicsi maradt, én meg majd kétméteres lettem. Ő még mindig barna, én meg ősz. Bár kicsit fiatalabb nálam, egy lényeges dolgot tőle tanultam el: köpni mindenre.

Hogy is szólt a hajdani vicc?

„Mire köp a TV Maci?” – volt kérdés.

És a válasz: „Tudod…”

Abban a három pontban minden benne volt. Az elhallgatás.

Ahogy apám figyelmeztetett: „Amit itthon hallasz, arról nem kell ám az iskolában beszélni.” Tán elsős, másodikos ...

Ellopták a pénztárcámat. Október 31-én, a takarékosság világnapján történt. Budapesti sétánk alkalmával rengeteget fotóztam. Épp a Vigadó előtt mentünk el, amikor először vettem elő a fényképezőgépem. Talán akkor nem húztam vissza a zippzárat, csak a vállamra akasztottam a táskát.

Kattintás ide, kattintás oda…aztán végig a Duna parton, és mindenhol, ahol éppen nem tilos fotózni…

Beültünk egy török kávézóba, majd jóval később egy olasz étterembe…

Sehol sem kellett fizetnem, mert vendéglátóm mindenütt toppon volt… igazi őszi mediterrán programot varázsolt nekem…amihez az időjárás is hozzájárult.

Miután Budapest összes nevezetességeit megnéztük, ami belefért abba a kevés együtt töltött pár ...

Szombat van, verőfényes reggel. Piaci kavalkád. Kofák konyhanövényeiket kínálgatják. Portékájuk egyedi mindnek, de mégis más más. Van itt minden, a színes sütőtöktől – Halloween lévén-, a fehér karfiolon át a még színesebb sárgarépáig minden, de minden.

S mint a búcsúkban felszálló ringlispil, forog a tömeg, s hangzavar kísér minden standot.

Kényeztetni akarom magam, méghozzá azzal, hogy amit meglátok, megkívánok, megveszem…már látom a tarkababot a fehér gyöngybab mellett üvegben, kamrán polcain, s hallom, ahogy a hosszú téli estéken beszélgetnek. S a kapor csokrok sorakoznak a zeller gumóval, s zöldjével, ahogyan méregzölden néznek egymásra.   A fokhagyma, mintha egy hangszer lenne, gurul ide-oda.

A virágárusok ...