Évi és Peti minden nyáron a nagyinál nyaraltak. Ilyenkor nagyi a kedvenc ételeiket, süteményeiket készítette.

Ezen a nyáron is így történt. Bár nagyi nyugdíja egyre kevesebb dologra elég, azért az unokákkal ezt nem érzékeltette.

Azon a napon is, amikor vaníliás fánkot ígért a gyerekeknek, már előre örült, hogy milyen jóízűen eszik a gyerekek.

Tett-vett a régiesen berendezett konyhában, a gyerekek néha beszaladtak megnézni, hogy áll a sütemény.

Már majdnem készen volt, amikor a kamrában tartott fűszeres dobozban kutatott vaníliás cukorért. Döbbenten vette észre, hogy nincs itthon.

Már indult kifelé, hogy valamelyik gyereket elszalassza a boltba, de hirtelen eszébe jutott már annyi pénz nincs a pénztárcájában, és csak ...

Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, hajdanában is léteztek lányok. A régi lányok…

Egy derék úriember történeteket is írt a „régi kisasszonyokról”, bizonyos Krúdy Gyula, akinek a magamfajta szövegbuherátor a cipőzsinórját sem méltó megkötni. A régi lányok históriája csak azért jutott eszemben, mert jártamban-keltemben, hogy közlekedék, jőve szembe egy bájos ifjú hölgy.

És milyen a férfiember?

Persze, hogy megszemléltem – csak úgy a szemem sarkából, hogy ne legyek tolakodó, elvégre udvariasság is van a világon…

A vele ballagó mamát – jellemző! – észre sem vettem. Csak amikor rám köszönt…

Automatikusan válaszolék, így tanítottak hajdan. Aztán nézem a hölgyet és nem ugrik be semmi. Nem ...

A minap egyik reggel arra vártam, hogy az oldalak bejöjjenek, s közben eszembe jutott nagyanyám. Ha feltámadna, mit szólna ehhez a technikához?

Nekik még telefonjuk sem volt.

A kisboltban vásárlás közben hallották a híreket, meg a piacon beszélték meg az aktuális eseményeket, cserélték ki a pletykákat.

Kicsit elméláztam. S elképzeltem, hogy itt van mellettem…

Nagymama 1898-ban született, parasztcsaládban nőtt fel, és bármennyire is hihetetlen, 25-en voltak testvérek.

A szórakozásuk még a „fosztóka” meg a „fonó” volt.

Rádiót már felnőtt korukban vásároltak. TV-jük sohasem volt.

Sokszor csodálta a mosógépet, és vágyott legalább egy centrifugára, azt értékes találmánynak tartotta, de nem tellett nekik erre ...

Ifjú barátaim, a varázslat igenis létezik. Magam láttam, még egészen hátulgombolós koromban, egy ferencvárosi búcsúnak nevezett rendezvényen. És az egészben az volt a legérdekesebb, hogy a bácsi, akiről kiderült, hogy mágus, pont alattunk lakott a másodikon…

Az egész úgy kezdődött, hogy egy egészen kiskanál cukrot szórt egy hangosan kerregő lavórszerű szerkentyűbe, aztán felragadott egy hurkapálcát és elkezdte összekapkodni vele azokat a fehér, selyemhez hasonlító szálakat, amiket a gépezet előállított. Akár egy jó karban lévő selyemhernyó… Egy egészen nagy habos izé lett belőle, még sosem láttam olyasmit.

Tátott szájjal figyeltem, ő meg „Finom!” felkiáltással a kezembe nyomta.

Tényleg az volt. Ugyan ragadt, ...

Elromlott a telefonom. Murphy szerint, ami elromolhat, az el is romlik. Így jártam. Hiába hallózok, semmi. Szentségelek, amit a vonal másik végén hallózó hall, s nem tudja mire vélni. Én nem tudom, hogy ő hall engem, s egyre bátrabban szidom az anyját is meg a gyártóját és mindenkit, aki érintett ebben a témában. Majd nagy csönd. Telefonpartnerem megunta, és letette.

Viszem a szolgáltatóhoz, ahol azt mondják, gyönge az aksi.

- Akkor cseréljék ki - Nem lehet, mert ez a széria már kifutott, nincs hozzá alkatrész. Ez szép, mondom. Akkor vennem kell egy másikat.

Ki is választottunk egyet közösen, mégis azt, amit az eladó akart. Mivel technikai analfabéta vagyok, meggyőzött arról, amihez semmi érzékem nincs.

Na, ez egy okos ...

Ismét találkoztunk. A tóparti üvegfalú csárda teraszán ért az alkony. A tó vizében tükörképként jelentek meg az elúszó felhők, s a szél ellenére is a víz csendes, akár mi. Nem szóltunk egymáshoz.

Amikor május elsejére virradó reggelre megkérte a kezem, sok vívódás után, de NEMET mondtam, akkor most miben reménykedek? Miért gondolom, hogy kérését megismétli?

De, ha egyszer nem akarok férjhez menni, nekem csak egy lelki társ kell, akivel vidáman tölthetem napjaim…vele talán el tudnám képzelni.

Zoltán születésnapi bulijára úgy készültem, mint egy őrült nagy eseményre…pedig ezek az időskori születésnapok nem is annyira örömteliek. Mert ki ne érezné a korát a térdében, derekában, és bárhol, ahol fájhat. És nem ...

- Te nem vagy normális! – nyilvánított véleményt irodalmi munkásságom legújabb, bimbódzó ötletéről Szívem Szép Hercegnője, mikor voltam oly óvatlan, s megemlítettem neki, miről akarok írni. – Hát van annak előnye?!

Van – és most kövezzetek meg, vagy küldjetek máglyára, mint Giordano Brunót. Akkor is. És mégis… Van.

Az egyszerűség kedvéért kezdjük az elsővel. Anno, ifjúkoromban, ha valaki mérhetetlen nagy marhaságokat beszélt a jelenlétemben és ezt szóvá merészeltem tenni, könnyen megkaphattam a szemtelen, nagyszájú taknyos címet. És ezzel elég nehéz volt vitatkozni. Vélt, vagy valós igazamat lazán felülírta azzal vitapartnerem, hogy ő idősebb, tehát tapasztaltabb, ergo, okosabb nálam. És fogjam be. Az soha fel ...

Sulykolják ezerrel, hogy ötven fölött neked már annyi!

Nem tudom ki találta ki ezt az őrültséget, de hogy egy nagy ló volt az biztos. Nála, – náluk - csak mi vagyunk az ütődöttebbek, hogy be is dőlünk ennek a rizsának. És arcunkra ráncosodott éveinkkel büszkén bezárjuk magunkat a saját kis cellánkba, mintha bűnösek lennénk azért, mert elmúltak azok a nyavalyás évek!

Frászkarikát!

Az tény, hogy kevesebb is az energiánk, meg nyűgösebbek is vagyunk, mint rég és van mindenféle rigolyánk. Meg egy nagy adag elszánás a szívünkben, hogy meggyőzzük magunkat: mi már nem vagyunk jók semmire, mi már nem kellünk senkinek. Kimentünk a divatból.

És nagyon szeretjük elfelejteni, hogy gondolkoztunk valaha.

Pechetek van, kedves kor- ...

- Haladjál már, mindjárt itt lesz Gyuri -, indulatoskodott velem Emília, miközben pakolta befelé a szekrénybe a kiráncigált ruháim. Sohasem tudok öltözködni, divat analfabéta vagyok. Csak segítséggel érem el azt, amikor azt mondhatják rám, „de csinos vagy.”

Gyurinál meg egyébként sem lehet tudni, mikor hogy öltözzek, mert vagy csak a rakparton sétáltunk, vagy egy kockás terítős kis vendéglőben vacsoráztunk, de az sem elképzelhetetlen, hogy éppen a Szeged étteremben ért bennünket az este.

Már három hónapja járunk, divatos szóval élve.

Ma az az érzésem, valami nagydolog fog történni. Valami nyugtalanság volt bennem.

Mire kész lettem már csöngetett is Gyuri. Emília még megígérte, hogy elmegy a gyerekekért, s elviszi ...

Nem valami szépen csengő neve ellenére, egy roppant kellemes édesség volt. A név onnan ered, hogy II. világháború vége táján, mikor már komoly gondokat jelentett a lakosság és a hadsereg ellátása, valakinek az a zseniális ötlete támadt, hogy ezzel próbálják feldobni az étrendet. Állítólag Hitler személyesen adta ki a parancsot a 3. Birodalom vegyészeinek, hogy hozzanak össze valami ehetőt, a rendelkezésre álló alapanyagokból. „A megszületett megoldás egyaránt tartalmazott emberi fogyasztásra alkalmas állati és növényi anyagokat, fehérjéket, ásványi anyagokat és vitaminokat is” (Wikipédia). 

A megszületett termék nálunk is gyorsan elterjedt, mert felénk se volt valami fényes az ellátás a háborús években. A magyar népnyelv ...