Lement a Tavernába, húzták az emlékei. Szeme nehezen szokta meg a sötétet. Leült ahhoz az asztalhoz, amelyik a törzshelye volt. Elgondolkodott. Akaratlanul is az elmúlt 70 év képei villantak fel előtte. Még mindig nem akarta elhinni, hogy egyedül maradt, hogy társ nélkül kell leélnie, ami még hátra van. Csak forgatta az ujján a karikagyűrűt, ami még ebben a sötétben is feltűnően csillogott. De az is lehet, hogy csak neki volt feltűnő.

A pincér szavára eszmélt fel:

- A szokásosat? - kérdezte.

Csak bólintott, mert nem bírt megszólalni, az emlékezéstől a sírás kerülgette. Elővette zsebkendőjét, közben szétnézett. Körbe-körbe fiatalok ültek, egymásra nézve, összebújva, kéz a kézben, mint annak idején ők is. Megpróbálta ...

Hajnali napfény ébreszt. Május elseje. A MUNKA ünnepe. Bár semmi kedvem elmenni a kötelező felvonulásra, végighallgatni az ünnepi köszöntőket, amikor is Apró Antal méltatja a munkásokat Szegeden, a Széchenyi tér platán fái alatt. Még jó, hogy nem álltam sorba, amikor a zászlókat osztogatták. Van itt zászlóvivő elég.

Különben is ma reggel azt ígértük a gyerekeknek, hogy bográcsozni megyünk az erdőre. A panellakásokban felnövő generációnak nagy élmény, ha kiszabadulhat a betontömbből.

Az este már mindent előkészítettünk, most csak le kell vinni a kocsiba, és már indulhatunk is a kedves madárdalos világba.

A gyerekek most első szóra kelnek, nem kell kirázni őket az ágyból, mint más napokon. Gyorsan le is cuccolunk, ...

Bizony mondom néktek feleim, valának akkoriban plakátok a falakon. Olykor annyi, hogy a falat már nem is lehetett látni. Ami kifejezetten előnyös volt abban az esetben, ha ronda volt a fal festése, vagy csak egyszerűen nem tetszett a szoba lakójának.

És teljesen mindegy volt, hogy a helyiséget leány avagy fiú lakja, mert képek voltak a falon. Ez így illett… Srácoknál külön kategóriát képeztek azok az egyedek, akik a mindenfelől összelopkodott táblákkal színesítették a szobájukat. Ez esetben majdnem tök mindegy volt a tábla felirata, a lényeg a léte volt. Kifejezte, milyen vagány csávó a ház ura, ha ilyet is mert csórni valahonnan.

A szobák plakátdíszeiről szólva, be kell ismernem, hogy sokkal inkább otthon vagyok a fiúszobák ...

Újsághír: A Sportfogadás és Lottóigazgatóság közli, hogy ezen a héten egy darab öttalálatos szelvény volt.

A vasárnapi lapok közlik: Megtalálták az e heti öttalálatos szelvény tulajdonosát. A boldog nyertes Balázs József kispusztai lakos, aki nem rég töltötte be a 92-ik esztendejét.

Az idős ember feleségével utazott fel Pestre, hogy felvegye a 212 millió 782 ezer 595 forintot.

Amíg a lottóirodában kiszámolják az összeget, Jánosi János a Nyeremény című lap munkatársa beszélget az öreggel.

Józsi bácsi, elmesélné nekünk, hogyan lett nyertes?

- Jó vóna tunni, ugyi? - kérdez vissza az öreg. - Hát fijam eccerű az, veszel egy szelvényt, húzol rá öt ikszet, a többi gyün magátul.

- Na és hogyan tudta meg Józsi ...

Bizony mondom néktek, hajdanában a zene leginkább hanglemezen terjedt, mert nem volt internet, ahonnan le lehetett volna tölteni az mp3-makat. Legfeljebb a rádióból vehette fel a dolgozó magnószalagra, később kazettára kedvenc zeneszámait.

Már ha leadták azokat a rádióban… Mert szigorú műsorpolitika érvényesült akkoriban, kérem! Nem csak úgy ukk-mukk-fukk nyomatták azt, ami népszerű volt, hanem alaposan megválogatták. Szempontok szerint! Mert szempontok mindig voltak! Legfeljebb zene nem…

Ha az egyszerű halandó új zenékhez akart jutni, vagy felvette a haverok lemezeit, vagy vándorútra indult. Lemezt venni. A „hivatalos” hanglemezboltokban (az én időmben, 70-es évek vége, 80-asok eleje) 90 forintért árulták a magyar előadók magyar ...

Azok voltak a szép idők! Mi csináltuk a történelmet, a Dolgozók Gimnáziumának negyedikes levelezős hallgatói.

Boros tanár úr történelem óráján unalom fogott el bennünket. Azt hiszem, mindenki egyetért velem, mennyire száraz dolog megjegyezni az évszámokat, mikor ki uralkodott, ki kit ölt meg, hány csata és csatavesztés volt, mikor, hol. Csupa kérdezz-felelek, illetve kérdezz, úgysem felelek-játék volt minden évközi beszámoló.

Boros tanár úr színe előtt pedig alig ült néhány munkától megtört diák.

- Hol vannak a többiek? - csapta le dühösen az osztálynaplót a krétaporos asztalra, amin az előző szünetben két darabot is összetört Szondi. Öklével próbálta bizonyítani, hogy ő valóban Drégely hős védőjének utóda. ...

Bizony mondám néktek, kedves feleim, hajdanában, danában, abban a korban, melyet olykor mindközönségesen az „Átkosnak” neveznek, létezett olyan intézmény, avagy szerződés a néhai szocialista országok között, melyet KGST-nek, Kölcsönös Gazdasági Szerződés Tanácsának neveztek.

Na, ez volt az, ami különösebben nem érdekelt minket, mert nem annyira foglalkoztunk politikával. Volt viszont egy piacfajta, melyet a fenti intézményről neveztek el. A KGST-piac. Ez, úgy nagyjából, a fene fontos politikai elképzelés leképződése volt a mindennapokra. Körülbelül arról szólt, hogy a csóróbb szocialista országok polgárai átrándultak a gazdagabbakba – főként hozzánk, elvégre mi voltunk a legvidámabb barakk -, és hozták a maguk kis ...

…a Kossuth-rádió az öltözőben hangosan bömbölte a híreket. „Szegednél az éjjel ismét emelkedett a víz szintje!”. Bármennyire is álmosak voltunk az éjszakai műszak után, e hírre felébredtünk. Az öltöző perceken belül zsibongó lett, mindenki mondta a magáét. Néhányan attól féltek a víz elmossa a várost. Emlegették az 1879-es árvizet, melyről legendák terjengtek, s eszembe jutottak a statisztikai adatok…

A város már 1750 óta védekezik a tiszai árvíz ellen. A tápai öregek meséje most megelevenedik előttem, s a víz emelkedése láttán nem is kell sok képzelőerő hozzá..

A víz fekete-szürke-zöld és koszos-barna, mintha ezzel is fitogtatni akarná erejét. A borzalmas látvány hatására dallamosan, ütemesen lüktetnek ...

Fiatal barátaim, ez már egy ütősebb kérdés. Abban persze mind egyet értettünk – már legalábbis, aki gondolkodott ilyesmin -, hogy a hont meg kell védeni. De katona egyikőnk sem akart lenni. Valamiféle büntetésként fogtuk fel, melyet kizárólag azért róttak ki ránk, mert hímneműnek születtünk.

És ott volt a dolog másik fele is. Jó meg kell védeni a hazát. De kitől? Saját magunktól? Ahogy visszaemlékszem a seregbeli politikai oktatásokra, az ott emlegetett gaz ellenség leírása nagyjából illett az egész szakaszra. Csak megjegyzés, a nyolcvanas évek elején voltam katona.

Még esküt is kellett tenni rá, hogy életünk árán is megvédelmezzük a szocialista Magyarországot. Ez volt ám skizó helyzet! Ugyan a szocializmussal a legtöbb ...

Bizony mondom néktek feleim, kezdetben vala: „Minden magyar állampolgárnak joga és kötelessége a munka.” Legalábbis valahogy így hangzott az akkori alkotmány egyik első passzusa. Ez nagyjából azt jelentette – az évek során néha akkor is módosultak a törvények -, hogy ha valaki befejezte a tanulást, vagy kilépett a munkahelyéről, akkor illett valahol – záros határidőn belül – elhelyezkednie, mert a következő igazoltatásnál a rendőr kényelmetlen kérdéseket tehetett fel neki. Mondjuk azt, hogy miből él. És ha nem tetszett a Biztos úrnak a válasz, akár be is vihette.

Elvileg akár elzárásra - általában Baracskára utalták be a „lógósokat” - is ítélhették. Érdekes módon, magam sosem találkoztam ilyen „elítélttel”, ...