Alig aludtam az éjjel, és mint mindig, most is korán ébresztettek szárnyas barátaim. Egész nyáron ezt csinálták. Egy gerlepár fészkel az egyik fámon a kertben, s már öt órakor elkezdik burukkolásukat. Kinézek az ablakon. A felső ágon az „asszony” ül, s lefele felesel gerle uramnak, de egészen komolyan, nagy hangerővel. Biztosan nem hozta még meg a reggelihez valókat. Gerle uram sem hagyja magát, ő is replikázik, mert mit képzel őasszonysága, hogy őt ugráltatja, akarom mondani, repteti.

Szó szót követ, már burukokkolás formájában, majd szokás szerint az ablakpárkányra repülnek, befele nézve folytatják, mintha azt mondanák: kelj már fel, te hétalvó! Miközben a szúnyoghálót csipkedik. Azt hiszem, tavaszra újat kell venni. Ezt ...

A tőserdei holtág vidám napsütésben szikrázik. Horgászok, kenusok látogatják… éjjel, nappal.

Most reggel az erdei iskola táborozóival indultunk útra, hogy egy kenutúrát tegyünk. Bár felhős az ég, de kellemes nyáriasan hűvös az idő.

A Holtág egyik öblében apró „tavirózsák” bontogatják szirmaikat.

A vízen csíbor, vizibolha és molnárka cikázik. A levelek élvezik, hogy szemerkél az eső.

A narancssárga mentőmellények jól mutatnak a szürke ködös víz fölött. A víz visszatükrözi a part melletti világot. Száraz félbetört vastag fatörzsek állnak mozdulatlanul, mintha faragott szobrok lennének - igen faragott szobrok, az idő, s a vihar faragta.

A kenuk elindulnak, két felnőtt négy gyerekkel eveznek, majd a Holtág ...

1946. szeptember 10-én, máig tisztázatlan körülmények között életét vesztette Halassy Olivér, vízilabdázó olimpiai- és Európa-bajnok, úszó Európa-bajnok. A bejegyzéshez tartozó képen az 1932-es Los Angeles-i olimpia aranyérmes vízilabda csapatát láthatjuk. Első pillantásra tán fel sem tűnik, hogy kép jobb szélén álló Halassy Olivérnek csak egy lába van…

Ma legfeljebb a paralimpián szerepelhetne… De akkor, abban az időben azt tán még ki sem találták. De neki nem is hiányzott.

Az 1909. július 31.-én született bajnok – ha valaki, akkor ő igazán megérdemli ezt a nevet – mindössze nyolc esztendős volt, mikor egy elhibázott mozdulatért a lábával fizetett. Mozgó villamosra ugrott volna fel, de nem sikerült… És véget ...

A nyári szünetben, mint mindig, most is dolgoztam, diákmunkán, a TSZ-ben. Jó volt a társaság, mint fiatalok, mindig vidámak voltunk, a munka meg sem kottyant. S vártuk az iskolakezdést, mert mi még örültünk az iskolának. Szerettem tanulni, bár anyám mindig azt mondta: olyan hülye vagy fiam, semmire sem viszed az életben.

Most jobban elgondolkoztam ezen a mondatán. Igen, vége a szünidőnek, és azután mi lesz. Hol találok másik gimnáziumot? Hogyan tovább???

Egy este, megtalálta a megoldást. Az újságban talált egy hirdetést, hogy Szegeden a Textilművekbe szövő-fonó ipari tanulókat vesznek fel.

Valami fogalmam volt erről a gyárról, mert apám is építette, amikor a TSZ-ből toboroztak munkásokat. Szegény, ha akkor már tudta volna, hogy ...

A forró vízcseppek csilingeltek, mintha élveznék, hogy szép fehér tányérokkal érintkeznek.

A leoldódott zsír kissé megtapadt a vájdling szélén, amiben elmerültek, enyhén pirosra festve azt. Na és a kezünkön is. Paprikás étel volt a fő menü.

Először a poharak, a tányérok, majd a kanalak álltak be a sorba, hogy mindenki maszattól mentes legyen.

A nagyobb edények eztán következtek, s nem is fért bele mindegyik, pedig elég hatalmas edény volt a mosogatónak kinevezett vájdling. Ők már önálló életet éltek, több vizet igényeltek, joggal, hiszen a főzésből ők vették ki igazán a részüket. El kellett viselniük a tűz okozta sebeket. És az állandó kavarás is megszédítette őket.

Ez volt a múltban, gyerekkoromban, amikor nem ...

Mint minden baj, gond és probléma, ez is egy esküvővel kezdődött. A gyanútlan Péleusz király és Thétisz, Néreusz tengeri isten leánya, lakodalmukat ülték a Pelion-hegyen a bölcs Kheirón kentaur barlangjában. Hja, kérem, azokban az időkben szerették a menyegzőket egzotikus helyeken tartani, illusztris vendégek részvételével. Ahogy elnézem a mai esküvők némelyikét, ebben azért nem különbözünk olyan nagyon a régiektől.

Az ifjú pár tényleg kitett magáért, esküvőjükre hivatalos volt az Olümposz minden istene – megjegyzem, jó nagy lagzi lehetett, mert a görögöknek annyi istenük volt mint a nyű –, de valamely okból, tán szórakozottságból, tán mert nem volt elég népszerű, Eriszt, a viszály istennőjét elmulasztották ...

1956. augusztus 16-án, Los Angelesben lépett át a halhatatlanságba Lugosi Béla. Egy magyar színész, akinek csillaga van a Hollywoodi hírességek sétányán és szobrot állítottak tiszteletére a Városligetben. Blaskó Béla Ferenc Dezsőnek hívták, de a világ csak Lugosi Bélaként, vagy még inkább: Drakula grófként ismeri, leghíresebb szerepéről, melyet senki sem formált meg nála jobban.

1882. október 20.-án született Lugoson, egy polgári család negyedik gyermekeként. A legkisebb fiú, akiből király lesz, ezúttal nem a harmadik… Ő maga így emlékezett gyermekkorára:

„Szilaj fiú voltam, akit nem lehetett kordában tartani. Mint Jekyll és Hyde, csak én a nemek szerint változtam át. Úgy értem, a fiúkkal kemény voltam és brutális. ...

Biránban, 1926. augusztus 13-án született Fidel Alejandro Castro Ruz, 1965–2008 között Kuba első számú vezetője, elhunyt Havannában, 2016. november 25-én. Holtakról jót vagy semmit – tartja a régi mondás és ez, hogy stílusos legyek, antagonisztikus ellentétben áll, azzal, hogy egy kommunista diktátorról általában nehéz túl sok jót összehozni.

Castro sem kivétel, a politikáját és annak eredményét mindenki ismeri, aki hallott, olvasott Kubáról. A Commandante – ahogy hazájában „becézték” - a régi szép bolsevik hagyományok megtartásával, az ideológiai célok elérése érdekében hazavágta az országot annak rendje és módja szerint.

Kevesen emlékeznek rá, hogy a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben, bár testvéri ...

A kert szélén a karalábék és céklák között élt egy napraforgó család. Mama mindig figyelte a kis napraforgót, míg papa, aki kissé magasabb volt, a környéket kémlelte, nem leselkedik-e valami veszély rájuk.

Egy reggel Napraforgó Niki felébredt, de nem látott semmit. Azt gondolta, biztosan megvakult. Mi lesz, ha nem látja többé a napot, a madarak színes tollát, a piros céklákat, a kékes karalábét. Sírni kezdett.

Mama hiába kérdezgette aggódva, hogy mi a baja, csak zokogott. Annyira potyogtak könnyei, hogy mellette egy kis tócsa kerekedett. Ezt észrevették a darazsak, és mind odaröpültek inni. Közben meghallották a kis napraforgó zokogását, és ők is kérdezgetni kezdték, mi a baj, de senkinek sem válaszolt. Pedig ekkorra már ...

Bálint Sándor (1904-1980) etnográfusról

Itt csak úgy hívták: a leszögedibb szögedi.

Gyakran jártam a múzeumba, ahol „Szöged” történetét láthattam képeken, s ember nagyságú bábokat szögedi, Szöged környéki népviseletben.

2000-ben egy emlékestre készültek az újszegedi, Bálint Sándor nevét viselő Művelődési Házban. Engem kértek fel, hogy a Bagoly Tv számára készítsek felvételt, de utolsó pillanatban átpasszoltam kollégámnak, aki tudvalevő, jobb felvételeket tudott készíteni, mint én, hiszen akkor én még csak barátkoztam a kamerával. Így legalább nézőnek ülhettem be a terembe. Kortársai sorra emlékeztek meg róla, de leginkább ifj. Lele Józsi bácsi emlékezése fogott meg: aki kisfiúként sokat bóklászott a ...