I.

Lassan szállingózott a hó. Ádám éppen gyönyörködött benne, miközben a zöldre várt, hogy átmenjen a zebrán. Aztán elsötétült minden. Se kép, se hang.

A kórházi ágyon ébredt fel. Minden fehér volt körülötte. Lassan rájött, ez nem a hópihék fehérsége.

Az ápolónő nyitott be, akire kérdőn nézett. Az töviről hegyire elmesélte neki, hogyan került ide, hogy megműtötték, a szíve most már jól működik, minden rendben lesz.

Dehogy lesz!

Nem érezte sem lábát, sem kezét. Egyáltalán minden porcikája zsibbadt volt. Még az agya is. Nehezen fogta fel, hogy hónapokig ágyhoz lesz kötve.

Nem érzékelte a napokat, hol éjjel aludt, hol nappal. Vagy inkább állandóan.

Egy nap aztán érezte, megmozdult a lábujja. Ezeket ...

Életünk történelme az Őserdőben kezdődött, ahová még emberi kéz nem tette be a lábát. Miközben Ádám és Éva vígan éltek itt, a Paradicsomban. De Éva megetette paradicsom helyett almával Ádámot, akit így büntetésből feleségül kellett vennie. Ettől kezdve nagyon sokat dolgoztak, mondhatnám robotolniuk kellett, mígnem egy jobbágyrendelet meghozta a döntést, hogy a jobbágyokat robotokra kell cserélni.

Ezután Egyiptom lakói, a múmiák lázadtak fel, és Spanyolország felé vették az irányt, ahol a legnagyobb hegyek a Piramisok útjukat állták.. Ebben az országban terjedt el a mór stílus, de csak addig, amíg ki nem űzették a mórokat. Így a stílus maradt, de nem sokáig, mert IV. Béla járásokra osztotta az országot, így jött létre ...

- Csip, csip, csip, csirip – mondta a kiscsibe és kibújt a tojásból. Szétnézett a nagy világban, és tizennyolc kékmezes srácot látott maga körül. Jól összeillünk, nyugtázta sárga tollpihéit igazítva, s minthogy jól nevelt csibe akart lenni, újra köszönt a srácoknak

- Csip, csip, csip, csirip.

- Csipp, csipp hurrá, vagy hipp, hipp hurrá !– akart lenni a fiúk válasza és rácsodálkoztak a kis jövevényre.

-   Honnan jöttök, és kik vagytok? – kérdezte a csibe a fiúkat, ám azok nem válaszoltak.

Mielőtt  eldöntötte volna mit is kezd csibe életével, máris egy floorball ütőt helyeztek a hóna alá, akarom mondani a szárnya alá.

-  Csipp, csipp, köszönöm – mondta a kiscsibe, és nem tudta mit kezdjen ezzel az ...

„Houston, itt a Nyugalom Bázis. A Sas leszállt.” – jelentette 49 esztendővel ezelőtt, 1969. július 20-án 20:17-kor (UTC - egyezményes koordinált világidő szerint) Neil Alden Armstrong, a legtávolabbi helyről, ahová ember eljutott.

Ez a néhány szó azt jelentette: társával, Edwin Eugene „Buzz” Aldrinnal holdat értek, a Mare Tranquillitatison (Nyugalom Tengerén), a Hold innenső oldalának egyik síkságán. Az emberiség történetében először, egy ember építette szerkezet leszállt egy idegen égitestre. A küldetés harmadik résztvevője, Michael Collins, az Apollo–11 parancsnoki moduljának pilótájaként a Hold körül keringett az űrhajóval.

Kennedy elnök nem tréfált és nem beszélt a levegőbe, mikor híres beszédében, 1962. ...

A vonat ütemesen zakatolt, s ez álmosítóan hatott rám. Igaz már két napja alig aludtam, amióta nagyanyám megérkezett, hogy magával vigyen.

Ezúttal nagy eseményre készülődtek, a pergetésre.

Sándor bátyám méhész volt, sokszor mesélt a szorgalmas kis bogarakról…

A téli szünetben elolvastam a tőle kapott méhekről szóló könyvet. Amikor kitavaszodott és kinyíltak a virágok, a nap is melegen sütött, órákig néztem, ahogy gyűjtögetik a virágport.

Sándor bátyám egyszer azt is megmutatta, milyen tömegesen a virágpor. Az apró sokszínű, gombostűfej nagyságú galacsinokból felmarkoltam egy keveset, bár nem nagyon ízlett az édes-kesernyés virágpor. Annál inkább szerettem a mézet.

 - Estére ugye vacsorázhatok mézes ...

Kisgyerek korában ő is olyan volt, mint a többi…

Anyja mindig unszolta: Egyél kisfiam, mert sosem nősz meg!

Nem szeretett enni, mert mindig annyi, de annyi zöldet tettek elé. Attól félt, majd az iskolában is zöldeket fog beszélni. Ő inkább fehéret, pirosat, sárgát evett volna.

Történt egyszer, hogy sikerült megetetni a testvérével a saját ebédjét is. Anyja örömében, hogy ilyen szépen ebédelt, elvitte őket fagyizni.

Ott bizony volt sárga, lila, erdei színek, ízek, és ki tudja még milyen sokféle fagylalt.

Annyira befagylaltozott, hogy estére már nem bírt megmozdulni. Fájt a háta, fájt a lába, de leginkább a torka. Már beszélni sem tudott.

Jött  sáska doktor bácsi, akinek akkora táskája volt, mint a szeme alatti ...

Azon a reggelen szokatlanul korán keltem, pedig a nyári szünidő nem erről szól. Mégis kinéztem az ablakon, már hajnalodott, s a felhők, mint álmos fátyolpaplan úsztak el az ablak előtt.

A felszálló harmat okozza -, mondta nagyapám, aki a határban járva már ismert minden felhőformát. Nekem csak ez a felhő volt képben, miközben álmosan szedtem magamra a ruháim, szinte félig ettem meg a reggelim, és már szaladtam is, hiszen az udvaron befogott lovakat nem volt szabad várakoztatni.

Nagymama még utána szaladt a kocsinak, hogy a félliteres zománcos bögrét otthagytuk. Ennek volt a legnagyobb jelentősége, hiszen ilyenkor már érik a szeder, és ha egy szelet kenyérrel ebédre megeszem, biztosan nem leszek tőle éhes estig se.

Sokat hallottam ...

A holdfény erősen világított, amikor a kis vakond kimászott anyja mellől a jó, meleg ágyból. Körülnézett, bár nem sokat látott. A szeme nem szokta még meg a hajnali fényeket. Lassan elindult.

Ment, mendegélt, amíg a város szélére ért. Ott megállt egy kicsit pihenni. Éppen egy hirdető oszlop tövében ült le. El is álmosodott, de egy autó reflektora éppen odavilágított, ahol ült. Kiverte az álmot a szeméből. Akkor látott meg egy hirdetést az oszlopon.

Művelt kis vakond volt, édesapja megtanította olvasni is. Így kibetűzte, hogy a Fővárosi Nagycirkusz akrobatákat keres.

Elgondolkodott. Ő is lehetne akrobata? Miért ne! És elindult a fő utca irányába.

Az egyik ház előtt éppen egy autóba pakoltak. Megkérdezte, hol van a ...

- Ma ünnepelünk – mondta a hűtőben egy sajtdarab. Nagyon be volt már sózva, na és paprikázva, ő volt a Paprikás sajt…de találhattunk még a hűtőben Kaprost, Kolbászost, Köménymagos sajtot is. A hűtőajtón pedig a vegyes pálinka mellett ott volt a híres Pálpusztai. Ők jól megfértek egymás mellett. Már csak a szaguk miatt is, és nem zavarták a többieket, akik ott hűsöltek.

Néha ugyan megcsapta őket egy kis meleg, ha kinyitották a hűtőajtót, de a résen addig is ráláttak a világra.

- Mi történik itt? – nyújtózott álmosan a Medve sajt, aki épp most ébredt téli álmából, és csak dörmögni tudott.

- Hát éppen arról beszélünk, hogy névnapot kellene ünnepelni, miért is ne lehetne a sajtnak is névnapja?

- Hát ...

A repülőgép leszállt. Karjára vette kabátját, majd a csomagját kereste meg, és elindult a kijárat felé. Kistáskájában ott lapult Ákos fotója…

Csak megismerjük egymást!… aggódott, bár a hosszú-hosszú levelezésük alatt különböző fotókat küldtek magukról. Nem volt semmi különös ismertetőjel, csak annyi, hogy azt a bordó ruhát vette fel a szürke blézerrel, amiben egyik fotón Ákos megismerte…

Ákosnak is jellegzetes arca volt. Komoly, szeme csillogó, és befelé nevető…ez a szem a zárkózott emberekre jellemző. Valóban elég keveset tud róla… de most, most végre megismerik egymást…

A lépcső felső fokán állt… Tudta, első pillanatban észreveszi és felismeri ŐT, a jellegzetesen nyugodt arcáról.

A tömeg ...