Minden ellentétes híreszteléssel szemben: a kisnyugdíj sohasem volt nagy. A hó végén mindig is hó vége volt, de nagyon. Mert abból a pár fillérből kijönni… 

A fene se érti ezt. Emberek tisztességgel végig dolgoznak egy életet – na, jó, nem mindenki „akkora” tisztességgel -, aztán jönnek a „békés”, „boldog” nyugdíjas évek. Meg a guberálás a fillérek között, a pénztárcában. Csak azért emlegetek filléreket, mert a kép 1976-ban készült, akkor még forgalomban voltak – és értek is valamit, ha nem is sokat – a tíz-, húsz- ötvenfilléresek.

Gyakran eszembe jut Jolán nénikém, - kábé az a korosztály volt, mint a képen látható néni -, aki boldog volt kis pénzével. Nem vicc! Gyakran emlegetett egy bizonyos Iza ...

Órák óta egyedül bolyongott az utcán. 

Eltűnt a táskája, benne az iratokkal, a retúrjeggyel, s a nyaralásra szánt pénzzel. Mi lesz most? Hogy fog hazajutni?

Nem tudja, hogy elájult, vagy csak megszunnyadt, de egy fiatal nő szólongatására eszmélt, aki minden tiltakozás ellenére bekísérte a házába. Orvost akart hívni hozzá, de biztosította róla, hogy nem beteg, csak az események vették le lábáról, elmesélte eltűnt táskája történetét.

A fiatal nő asztalhoz ültette, s csendesen ebédeltek. Kicsit röstellte is magát, hiszen kétszer is szedett a finom ételből.

Ebéd után helyet kapott a belső szobában, s elszunnyadt.

Amikor felébredt, egy pici lány állt előtte:

- Végre, hogy itt vagy nagymama! – kiáltotta a gyerek. Ő ...

Bizonyos forrásokból úgy értesültem, hogy az ember már a történelem hajnalán úgy próbált örömet és megelégedettséget beszerezni magának, hogy bizonyos tárgyakat csereberélt. Mondjuk, egy mamutagyart egy kardfogútigris bőréért. A kereskedelemnek ez a formája folyton nehézségekbe ütközött, egyrészről, mert a mamut folyton kifogásokat emelt a fogászati műtét ellen és a kardfogútigris sem volt oda azért, ha ki akarták fordítani a bőréből.

Az meg már csak hab volt a tortán, hogy, ha valakinek már volt egy mamutegyara, de tigrisbőrt akart, akkor találnia kellett valakit, akinek viszont tigrisbőre volt és agyarat akart. Különben hoppon és mamutagyarasan maradt…

Feltehetően az e téren szerzett keserű tapasztalatok vitték rá ...

Még mielőtt bárki az értelmező szótárhoz nyúlna, megkérem, ne tegye, mert ez a szó nincs benne. Ez az én tapasztalataim szüleménye. Mindjárt elmondom. 

Már az óvodás gyerekek között is meglelhető. Levesz a polcról egy könyvet, forgatja, visszateszi, levesz egy másikat, s ezt addig ismétli, amíg olyan könyv nem kerül a kezébe, amiben csak képek vannak. Lapozgatja, forgatja, nézegeti, nassol belőle.

Néha hümmög vagy mormog magában, beszél a képen lévő bogarakhoz, állatokhoz.

A nagyobb gyerekek már tudatosan bogarásznak a könyvek között, van, akit a tudomány, van, akit a technika érdekel. Lapozgatnak, ízlelgetik a tudomány vívmányait, barátkoznak az ezzel járó csodákkal. Nassolgatnak.

Az ifjak már idézetet, ...

A kocsi elindult. Az ablakából még sokáig látta a dédunokák integetését. Könnybe lábadt a szeme, de még tartotta magát, s csak akkor kezdte köténye sarkával törölgetni a szemét, amikor a kocsi kifordult az utcasarkon. 

Lassan ment be a házba, minden lépésnél megállt. A járdát szegélyező rózsákon feledte a tekintetét. Még a lánya hozta ezeket a szép töveket.

A kútnál is megállt. Megeresztette a csapot, hogy felfrissítse arcát, az Öreg se lássa, hogy sírt.

A konyhában halmozva állt a mosatlan, de most ennek is örült – régen volt ilyen szépen együtt a család. Itt volt mind a négy gyerek, s az unokák, dédunokák is…

Nehezen fogott hozzá, hogy rendbe szedje a konyhát. Az egyik menye ugyan el akart mosogatni, de akkor ...

Sulykolják ezerrel, hogy hatvan felé neked már annyi! 

Nem tudom ki találta ki ezt az őrültséget, de hogy egy nagy ló volt az biztos. Nála, – náluk - csak mi vagyunk az ütődöttebbek, hogy be is dőlünk ennek a rizsának. És arcunkra ráncosodott éveinkkel büszkén bezárjuk magunkat a saját kis cellánkba, mintha bűnösek lennénk azért, mert elmúltak azok a nyavalyás évek!

Frászkarikát!

Az tény, hogy kevesebb is az energiánk, meg nyűgösebbek is vagyunk, mint rég és van mindenféle rigolyánk. Meg egy nagy adag elszánás a szívünkben, hogy meggyőzzük magunkat: mi már nem vagyunk jók semmire, mi már nem kellünk senkinek. Kimentünk a divatból.

És nagyon szeretjük elfelejteni, hogy gondolkoztunk valaha.

Pechetek van, kedves kor- ...

Ritkán adatik meg a szerény képességű és méltatlan krónikásnak, hogy szem- és fültanúja legyen történelmi eseményeknek, hogy első kézből, azon melegében, értesülhessen a nagy fordulatokról. A XX. századi technikának, a telekommunikációnak hála azért vele is előfordult ilyesmi.

Elmesélem.

Bár a közelmúlt történelméről a legnehezebb írni. Sokan ugyanis nem veszik tudomásul: ez már történelem.

Így kezdődik a mese:

A nap, amikor a rendszerváltás elbukott - legalábbis az én szememben. Pedig még el sem kezdődött…

1988. szeptember 3-án Lakitelken 400 alapító részvételével párttá alakult a Magyar Demokrata Fórum.

Erről – akkor már – beszámolt, mert már beszámolhatott, a Magyar Televízió Híradója is. ...

A telihold besütött az ablakon. Akkor még soká lesz reggel, gondoltam, s az jutott eszembe, mi lenne, ha mától kezdve nem bal, hanem jobb lábbal kelnék fel. 

Ám, amikor ezt reggel kiviteleztem volna, meg kellett fordulnom, s mindjárt az ágy mellé estem.

- Ha ilyen a reggel, mi lesz még estig? – sóhajtottam.

Azért elkezdtem jól megtervezett napomat.

Nagy nap ez a mai. Beöltöztem… hónapok óta gyűjtöttem a szakadt nejlonharisnyát, még a száz éves kalapom is a fejemre tettem, s az unokától kölcsönkért vízi pisztollyal elindultam…

Elindultam életem első bankrablására…

Kicsit félve léptem be a bank ajtaján, de bent már nyugodt, és magabiztos voltam. Elővettem pisztolyom, s a pénztárosnak szegeztem:

- Pénzt vagy életet!

Csak hogy ezt is megértük, külön napunk van. Nem elég az Idősek Napja , amikor is emlékeztetnek arra, hogy eljárt felettünk, s berozsdásodott az idő, mint a térdeinkben a gömbcsukló. 

S míg az időseket ünneplik, addig a nagymamák, nagypapák békén voltak hagyva… Ezidáig … De mától új szelek fújnak.

Az Egyesült Államokból származik a kezdeményezés, ami Nagy-Britanniára és Németországra is kihat, sőt már nálunk is…

Magyarországon minden ünnep eggyel több ok az ivásra. Nos, elő a kis stampókat, a boros- és pezsgős poharakat…sörös korsókat, miegyebet.

Ma nem muszáj bevenni gyógyszereinket, tejszínhabos kávét ihatunk cukorbetegségünk ellenére, legföljebb kómába esünk, de kiheverjük, mint annyi mindent…és ...

Oly rég látott kolléganőmmel találkoztam a minap. Jól öltözött, frissnek látszott. 

Egy nő életében három korszak van, az ifjú kor, a középkor, és a „jól nézel ki”. Ezen kissé elmosolyodott. 

A találkozás örömére meghívtam egy kávéra hozzánk, egy kis sütemény is akadt mellé. Elfogadta. A régi élmények felelevenítése után a családra terelődött a szó…

A gyerekei ritkán látogatják, az unokái meg egyenesen ki nem állhatják, már ők is nagyok.

Miután én is elmeséltem, hogy engem elég sűrűn látogatnak, és gyakran vigyázok az unokákra, nekem szegezte a kérdést:

- Mennyit fizetnek neked a gyerekeid, ha nálad ebédelnek. És órabérben vigyázol az unokákra?

Teljesen elhűltem még a gondolatára is, hogy ...