Kérem, én teljesen ártatlan vagyok! És mindenfélét fel tudok hozni a mentségemre! Például azt, hogy egészen kicsi és védtelen voltam, amikor beírattak az iskolába! Hja, kérem, nehéz gyermekkorom volt. 

Bár… Ez nem fedi teljesen a valóságot. Sőt! Valójában örültem, hogy suliba mehetek. Mert az olyan „nagyfiús” dolog volt. Meg érdekelt is a dolog. A felnőttek azt mondták, hogy ott majd tanulnom kell és az néha nagyon nehéz lesz… De tudtam én – okos kis srác voltam -, hogy a felnőttek többnyire csak beszélnek össze meg vissza és nem kell minden szavukat komolyan venni.

Óvodába nem jártam a suli előtt – akkoriban, a mohácsi vész táján – még nem volt kötelező az ilyen „előjáték”. A házban, ahol laktunk, minden ...

Szeptember elseje, fél nyolc van. Ülök az ágy szélén, s eszembe jut, hogy régen ilyenkor már indultunk az iskolába. 

Akkor még nem volt az első napon tanítás, csak ismerkedtünk, beszélgettünk, felelevenítettük nyári élményeinket. Nekünk még voltak.

A nyár legtöbbször a határban ért bennünket. Vagy a szüleink, nagyszüleink földjén, vagy egy vízparti legelőn, amikor saját teheneinket legeltettük. Ha egyedül voltunk, társunk volt a könyv. Nyáron ki lehetett olvasni a kötelező, és sokszor a nem kötelező olvasmányokat is. Gyarapítottuk tudásunkat.

Nem volt televízió, internet, hanem csodálatos szép, vagy éppen agyonolvasott, szakadt lapokkal tűzdelt könyvek. És nyár végére rettenetesen okosok lettünk. Akár az űrbe is ...

Az az egy árva jószág a gangra kitett asztalon mászott végig. Óriás volt, legalább is Klári így látta. Tenyerébe söpörte, és kivitte messzire a kertbe, s leeresztette a fűbe. Sosem bántott sem embert sem állatot. Mióta Pali, a férje meghalt, még érzékenyebb lett.

Bár legszívesebben elköltözött volna ebből a házból, ami nagyon nyomasztotta, de apósát – Gézát-, nem hagyhatta magára. Anyósa is csak pár éve halt meg, akivel jól kijöttek, sosem volt semmi vita köztük, pedig sokszor mondták a szomszédok, miért nem költöznek külön, nem egészséges ez így együtt lakni a szülőkkel.

De nekik így volt a jó…

Azért Klári most már érzi, hogy egyre jobban nyomasztja a ház, de apósát sajnálja egyedül hagyni.

Úgy gondolta, ...

Csöngött a telefon. Idegen hang invitál egy állapotfelmérésre . Mi bajom lehet, elmegyek. 

A teremben zömmel magam korú idős emberek ülnek. Máris köszöntenek bennünket, s felhívják figyelmünket, hogy amit itt hallunk, nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, ellátást, csak támpontot ad fizikai állapotunkról. Azt már e nélkül is tudom, hogy milyen a fizikai állapotom, koromhoz képest közepes, néha nagyon jó, néha nagyon rossz.

Indul a kivetítő, ahol Czeizel Endre beszél az érszűkületről. Kisebb nagyobb mindenkinek van. De nem kell ennek így lenni…és beállítanak bennünket egyesével egy kamera elé, amely megmutatja, hol van a testünkben érszűkület, amit egy bizonyos mágneses ágy megszüntet, és ismét jó lesz a ...

Gábor, mint mindig, most is olyan volt, mint akit skatulyából húztak elő. Simára borotvált arc, simára vasalt ing, szóval minden olyan volt rajta, hogy abban már senki sem talál hibát. 

Hódított is ő amúgy istenigazából…

Ezúttal Katalin akadt a horgára. Katalinokból sok van, gondolta magában, de amúgy meg ez a Katalin éppen megfelelt ízlésének és minden követelményének.

Mert válogatós volt ám a mi Gáborunk, mégpedig azon az elven: ha ő rendben van, akkor legyen a másik is rendben.

Eddig helytálló a történet. Ám ezúttal nem egy röpke kalandról volt szó, hanem nagyon is komoly kapcsolatról. Katalin nem engedett a negyvennyolcból. Pontosan tudta, mit akar, a férfi is megfelelt az igényeinek, és már az az igazság, nagyon is ...

Réges-régen, még a múlt században, amikor még rükvercben szálltak a galambok is, létezett egy szervezet, melyet hívának Magyar Honvédelmi Szövetségnek . Drága feleim, ifjoncok, ne pislogjatok bután, valami ilyesmi ma is létezik, csak épp nem így hívják. (2017. január 1-jén hozták létre a Honvédelmi Sportszövetséget. - Wikipédia)

Az MHSZ, amennyire visszaemlékszem egy meglehetősen sikerült ötlet volt. Abból gondolom, hogy például egy sereg haverom ott szerzett hivatásos jogsit, bagóért. Volt ismerősöm, aki az MHSZ keretein belül ejtőernyőzni járt. Ez jó móka lehetett, de a jövőt tekintve nem valami zseniális ötlet. Hamar behívták katonának és elég kemény helyre került, a felderítőkhöz. Persze lehet, hogy ő ezt szerette, nem ...

A 74 éves doktornő békésen aludt, és éppen arról álmodott, hogy egy év múlva, ha betölti a 75. évét, nyugdíjas lesz. De még addig sokat kell a műtőbe bicegnie a járókerettel.

Akkor történt a baleset, amikor tavaly a professzor kijelentette: csak egy ember mehet el nyugdíjba, az, aki leghamarabb a műtőbe ér. Mindnyájan hetven körül jártak, de az egyik rezidens előretolakodott, és elgáncsolta loholás közben. Így ő mehetett el nyugdíjba, neki meg a sok műtét után adtak egy járókeretet, hogy mégis mozogni tudjon.

Reggel álmosan, fáradtan, ébredt, de azért sietett, mert tudta, hogy ma ismét nagy műtétek várnak rá, nem hagyhatja cserben a betegeket, ha már mások cserbenhagyták. Mert bizony nem volt ritka a cserbenhagyásos gázolás, ...

Voltak azok a régi nagy kirándulások, nagy csavargások. Volt a kempingezés. Amit mi, a hetvenes évek második felében mindközönségesen sátorozásnak hívtunk. Persze voltak az országban, a Balaton körül komoly fizetős kempingek is, de mi a kempingezés „vadabbik” formáját választottuk általában. A csóró középiskolásnak még az a nem egészen eget rengető összeg is számított, amit a „hivatalos” kempingekben elkértek. Meg így romantikusabb is volt…

Csak úgy mentünk bele a vakvilágba, aztán kerestünk estefelé egy alkalmatos, félreeső helyet, ahol felverhettük a sátrunkat. Ebből néha egészen mulatságos dolgok sültek ki. Történt például egyszer, hogy este kedves rét szélén vertük fel a sátrat. Reggel, mikor kicipzározom a ...

A minap fájós hátammal kerestem fel az orvosomat… Végigvizsgált, majd egy pontra mutatva csak annyit mondott: 

- Gerinc… 

- Igen, doktor úr, nekünk még van…

Aztán egy újabb vizsgálatra adott beutalót, melyet körülbelül három hónap múlva meg is ejtettek. Visszavíve a leletem, az orvos ráncolt homlokkal kérdezte:

- Mondták már magának, hogy rosszcsont?

- Igen doktor úr, anyám gyerekkoromban sokszor mondta, de sosem vettem komolyan.

- Pedig ezt komolyan kell venni! Magának porceláncsontja van.

Mielőtt megörültem volna gazdagságomnak, és azon tanakodnék, hogy Herendi vagy Hollóházi porcelán, a doki felrázott örömömből.

- Tudja, mit jelent a porceláncsont? Azt hogy bármelyik pillanatban eltörhet, akár ha csak a ...

A történet jó régen kezdődik. Valaha réges-régen , az ántivilágban, de legalábbis a múlt kedd előtt, született egy egészen kicsike baba. Minden előzetes konzultáció nélkül jött a világra, vele ugyan nem beszélte meg senki, hogy meg akar-e születni. De megszületett, körülpillantott, hogy hova is érkezett és rögtön el is bőgte magát attól, amit látott.

Ez a világ már csak ilyen, a gyerekek rögtön sírnak, ha meglátják.

Akkoriban – mikor hősünk szerencséltette a világot porondra lépésével –éppen ezerrel dübörgött a szocializmus és a párttal, a néppel egy volt az utunk. Legalábbis ezt mondta neki Állam bácsi, aki akkor fennforgott. Azt is mondta, hogy tiéd az ország, magadnak építed. Már akkoriban is szokása volt a jó ...