Éjjel fél kettő. Csörög a telefon, húsz perc múlva jön értem a kocsi. Ilyen gyorsan még sosem kaptam össze magam, s dörzsöltem ki a szememből legszebb álmomat. Még a kávét is futtában ittam meg.

Kinn kellemesen hűvös segít rá ébredésemre, megborzongok, alig tizenhat fok van.

Perceken belül a műhelyben vagyunk, az óra kettőt mutat. Indul a műszak.

Aktív televíziózásom kora jut eszembe, amikor egy-egy jó történetért mindent bevállaltam. Most ez is olyan. Mint a nyári diákmunka, most az „önkéntes nyugdíjasok” kíváncsiságát szeretném kielégíteni, megtapasztalni a legszebb és legfontosabb szakma rejtelmeit, nehézségeit…

A kinti hűvössel ellentétben, a pékműhelyben harmincnégy fok van.

A mester elmagyarázza, ...

Jó néhány év telt el azóta, hogy Balázs Józsi bácsi kispusztai lakos megnyerte az ötöst.

Jánosi János a Nyeremény című lap munkatársa felkerekedett, hogy megkeresse az idős embert, s megtudakolja, mire költötte a milliókat. A régi házban nem találta, így a szomszédok tájékoztatására a lányánál kereste:

- Édesapám kérdezi? - mondta Juliska - az a kocsmában van. Amióta ideköltöztek, mindennap elmegy, azt mondja, hiányzik neki. Csak azt nem tudom, miért, mert innivaló az itthon is van mindig. Megkínálhatom magát is?

Wiskyt vesz elő, s két poharat. Iszik velem a találkozás örömére.

Közben megérkezik Józsi bácsi is. Akkurátusan teszi le a kabátját, botját is a sarokba támasztja. Látszik rajta, hogy még jó ...

A bejegyzéshez tartozó képen az 1932-es Los Angeles-i olimpia aranyérmes vízilabda csapatát láthatjuk. Első pillantásra tán fel sem tűnik, hogy kép jobb szélén álló Halassy Olivérnek csak egy lába van…

Ma legfeljebb a paralimpián szerepelhetne… De akkor, abban az időben azt tán még ki sem találták. De neki nem is hiányzott.

Az 1909. július 31.-én született bajnok – ha valaki, akkor ő igazán megérdemli ezt a nevet – mindössze nyolc esztendős volt, mikor egy elhibázott mozdulatért a lábával fizetett. Mozgó villamosra ugrott volna fel, de nem sikerült… És véget értek a labdarúgó álmok, a futball világa mindörökre bezárult előtte. Biztos, hogy hatalmas szerencsétlenségként élte meg gyerekként, mindenki így érezne.

...

Ifjú barátaim, hajdanában, danában, az én időmben – úgy öt perccel a mohácsi vész után – volt egy fura, sok testmozgással járó tevékenység, amit mindközönségesen sportnak hívtak. Valami hasonló ma is van – látni ilyesmit a tévében. Jól vagy kevésbé jól fizetett emberek űznek mindenféle fárasztó és megterhelő testmozgásokat, a közönség meg bámulja őket.

Anno – legalábbis nekünk –, a sport egészen mást jelentett. Mindennapi tevékenységet. És itt nem a szorgalmasan gyakorolt grundfocira gondolok. Mert ugye az volt az alap…

Voltak sportiskolák – ingyen – és az egyesületek kapui is nyitva álltak a srácok előtt. Persze egy-egy helyre – a menőbbekre – azért nem volt egyszerű bekerülni. Komoly felvételi volt. ...

Még sokáig állt a peronon, miután megváltotta a jegyét. Egy kalauztól is megkérdezte, mikor indul a vonat. Két hét óta készült erre az utazásra.

Van még idő, talán a restiben bekap egy felest. Elővette a pénztárcáját, számolgatott. A visszaútra valót a másik rekeszbe tette, így maradt még egy marék aprója

Mielőtt rákerült volna a sor, ismét megszámolta… úgy döntött mégis csak egy kávét kér, hiszen az orvos is megmondta… aztán néhány csokoládét vett az unokáknak.

Miközben kavargatja a kávéját, rájött, a kiszolgáló többet számolt. Hát igen – így bánnak az öregekkel… bezzeg, fiatal korában…

- Benn áll a vonat! – hangzik a teremben.

Nehezen kapaszkodik fel, ülőhelyet is alig talál. Végül leül egy ...

Egy kép a múltból, melyen a zseniális fotós elkapta a pillanatot… Sikerült megragadnia a téren, időn és politikai rendszereken átívelő lényeget, a nagy igazságot, mely három szóban összefoglalható: Menjetek a sunyiba!

A szónok a piedesztálon áll s szónokol. Körötte az ő népe, az ifjúság, a jövő. A három díszruhás zászlótartó áll a vártán…

Azaz, a kép jobb szélén álló ifjú úron erőt vett a fáradtság, vagy egyszerűen kitört rajta a józan ész. Állva alszik. Bár lehet, hogy csak a földet nézi s emeli féllábát, hogy…

Tán rúgna egyet.

Mégis, javaslom, vegyük úgy, hogy alszik.

Az egészen kicsike ember reakciója ez, a szónokok közelében. Ha módja van rá, ha még nem ment teljesen össze az agya a ...

Gyakran járok a postára. Leveleim bár kis súlyúak, mégis horribilis összeget kell értük fizetni. Egy nap, amikor nem állt utánam senki a sorban, gondoltam elmesélem a postáskisasszonynak, milyen árak voltak a „mi időnkben”, miután közölte egy db levélért 1100 ft-ot fizetek…

Helyben a képeslapra 20 filléres bélyeget tettek, a helyi levélre 40 fillérest, s ha vidékre küldtem a levelet, akkor pedig 60 filléres bélyeg került a borítékra. Ha bélyeg nélkül dobták be a postaládába, akkor a portója duplája volt…A kisasszony nagy szemekkel nézett rám, s csak annyit kérdezett halkan: A néni hány éves tetszik lenni?

Szintén a postán

Betérek egy városszéli kis postára, feladni a lottót, és kifizetni a sárga csekkeket. Gyorsan ...

Mi dobogtatja meg egy érző lelkű kamasz fiú szívét? Pár nappal a mohácsi vész után, 1976-ban mikor nyolcadikos voltam a sorrend nagyjából így festett: szép lányok, hangos rockzene és a motorok. A sör csak később jött…

Nem hiszem, hogy a hivatalos országos tanterv része lett volna, de a mi sulinkban a nyolcadikosoknak lehetett motorozni az iskolaudvaron. Amolyan kiterjesztése volt ez a politechnikának, avagy gyakorlati foglalkozásnak (mikor, hogyan hívták épp a tantárgyat). Nem tudok róla, hogy más sulikban is volt-e ilyen lehetőség… Talán csak az elszánt és motorokat kedvelő gyakorlati tanár bulizta ki, hogy a tanulóifjúság már az iskolában megtehesse első lépéseit a közúti közveszélyokozás irányába.

És mi imádtuk. No, nem ...

Iszom a kávém, s közben olvasok. Ez az a luxus, amit még megengedhetek magamnak, s egyszer csak csörren a kiskanál…

- A lencsém! – megijedek, majd kinevetem magam, ez már az öregség.

Megyek az utcán. Furcsán néz rám egy idős női alak. Tétován megáll mellettem, rám köszön, szemüvegén csillan a nap.

- Te vagy az, lelkem? – összeölelkezünk, örvendezünk. Tudod, a szemüveg…

- Tudom, magam is így vagyok vele. Ha távolra látok, közelre nem, felteszem a szemüvegem, akkor meg fordítva van…

Igen a neon, a sok olvasás, idegeskedés, éjszakai munka, s a számítógép… mind, mind szemünk romlásának rovására írható… De segít a szemüveg. Legföljebb nem ismerjük meg egymást.

De nem tudunk nélküle aláírni, ...

Zeppelin gróf nevét mindenütt ismerik a világon, neve egybeforrt, egyet jelent a merevszerkezetű léghajóval. Schwarz Dávidról viszont legfeljebb csak Magyarországon tudják, hogy megelőzte Zeppelint. Az érdemes gróf az ő özvegyétől vásárolta meg a találmányt.

Schwarz Dávid 1850. december 7-én, Keszthelyen született. Korán árvaságra jutott, korán kellett munkába állnia, mint kereskedőtanoncnak ezért csak az elemi iskolát végezte el. Később erdészetnél dolgozott, talán e munkája révén ismerkedett meg a gazdag zágrábi fakereskedő lányával, Kaufmann Melániával. A lány kezével szép hozomány is járt, ebből nyitotta meg fakereskedését. Sikeres vállalkozó lett, akiről gyakran mondogatták, hogy sikereit a vasszorgalmán kívül, a ...