A lakótelepen a 80-as évek végén igencsak elharapózott az a szokás, hogy a parkolóban álló kocsik tankjából éjszakánként leszívták a benzint. Reggel a gyanútlan autótulajdonos sietne, de nem indul a kocsi.
Később, miután több alkalommal én is így jártam, rászoktam arra, hogy reggelenként átmentem…
Megérkezett ma, kiért éveket vártál. S míg ő ott volt a vártán, te itthon tartottad a „frontot”, mert minden mindennek nekirontott…s maradt csupán az idő, mi mindent elrontott. Eltolódott életek, hosszú vágyak, érzések…feledések, csalások, s új szerelmek…majd vissza…visszavárni a Kedvest.
S jött…
- Hosszú volt a hét !– sóhajtotta férjem, amikor péntek délután hazajött a munkából.
- Nekem is – mondtam együttérzőn, s kinéztem rá a számítógép mögül. Nagy munkában
voltam, egy könyv szerkesztését kellett határidőre befejeznem.
- Kérsz kávét? – kérdezte, s már hallottam is, ahogy a mikróba…
A rendelőben már várakoztak néhányan. Csönd van, csak néha hangzik el egy köszönés. A fogason szaporodnak a kabátok. Idegesítő ez a csönd. Ha valaki belép, mindenki felé fordul. Az újonnan érkező is végignéz a már ott ülőkön és számolja, hányadik lesz a sorban.
Egy nő a harmadik széken nem mozdul.…
A tanár elszomorodott, látva, hogy a tanítványai egytől egyig elballagtak. Sokukról még hallott néha híreket, de többen voltak, akikről a ballagás után semmit nem tudott. Pedig érdekelné, hogy mi történt velük.
Azért bízott abban, hogy jól megtanulták a leckét, amit annak idején beléjük sulykolt,…
Ősszel történt a baleset.
- Combnyaktörés – állapította meg az orvos.
Akkor már 78 éves volt, tudta, nem jön rendbe soha. Hiába látogatták meg a gyerekei, látta ő a visszafojtott könnyeket, ismerte a biztató szavakat, amelyekkel a valóságot próbálták palástolni. Az unokája biztatta leginkább:
-…
- Régen az ilyeneket ledobták a Tajgetoszról – mondta ismerősöm, akivel a buszon beszélgettünk. Miután megtudta, hol dolgozom, elszörnyülködött, majd tovább folytatta:
- Én bizony nem bírnám ki, felfordulna a gyomrom…- egy ideig nem szóltunk egymáshoz, megállt a busz, leszállt,…
„Velem megöregedni a lehető legjobb, ami történhet veled!” - ez áll az előszoba falán egy faragott táblán. Talán a baráti kör hozhatta még fiatalabb házas korunkban. A baráti kör, mely égbekiáltó vicceket csinált meg, s a vidámság volt jellemző akkoriban. Ifjúság, bolondság – mondták a régi öregek.…
Amikor belépett az iskola kapuján, különös érzés kerítette hatalmába. A sírás fojtogatta, de nem engedte szabadon folyni könnyeit, nehogy elmossák a sminkjét, amivel még palástolni tudta idősebb korát. Igen, idős – mától nyugdíjba megy. Hivatalosan ő is ma lépi át az iskola küszöbét utoljára, mint…
Nagyanyám mindig azt mondta: ne hagyjam a kést az asztalon élével felfelé, mert az veszekedést jelent.
Azóta gondosan ügyelek rá, hogy mindig elfordítsam. Nem akarok senkivel sem veszekedni, bár néha muszáj, nagyon, de nagyon muszáj….
Ha valamit, hát a házimunkát útálom legjobban, annak nincs…