Jó néhány év telt el azóta, hogy Balázs Józsi bácsi kispusztai lakos megnyerte az ötöst. Jánosi János a Nyeremény című lap munkatársa felkerekedett, hogy megkeresse az idős embert, s megtudakolja, mire költötte a milliókat. A régi házban nem találta, így a szomszédok tájékoztatására a lányánál…

Még sokáig állt a peronon, miután megváltotta a jegyét. Egy kalauztól is megkérdezte, mikor indul a vonat. Két hét óta készült erre az utazásra. Van még idő, talán a restiben bekap egy felest. Elővette a pénztárcáját, számolgatott. A visszaútra valót a másik rekeszbe tette, így maradt még egy marék…

Gyakran járok a postára. Leveleim bár kis súlyúak, mégis horribilis összeget kell értük fizetni. Egy nap, amikor nem állt utánam senki a sorban, gondoltam elmesélem a postáskisasszonynak, milyen árak voltak a „mi időnkben”, miután közölte egy db levélért 1100 ft-ot fizetek… Helyben a képeslapra 20…

Iszom a kávém, s közben olvasok. Ez az a luxus, amit még megengedhetek magamnak, s egyszer csak csörren a kiskanál… - A lencsém! – megijedek, majd kinevetem magam, ez már az öregség.   Megyek az utcán. Furcsán néz rám egy idős női alak. Tétován megáll mellettem, rám köszön, szemüvegén csillan a…

Két perce még semmi bajom sem volt. Aztán egy rossz mozdulat, és már alig bírtam megmozdulni, becsípődött az a nyavalyás derekam. „Ez már nem derék, hanem nyomorék”, mondta mindig nagyanyám, és most jöttem rá, hogy igaza volt, és valószínű a hajlamot én is örököltem, mint annyi minden szépet és jót…

Unokáim gyakran meglátogatnak, s ilyenkor az apjuk és nagybátyjuk régi játékait elővéve, hosszú órákon át játszanak. Ezzel nincs is semmi baj, hanem, amikor hazaindulnának, sosincs idejük elpakolni a játékokat. Általában én pakolom a helyükre vissza, de a minap nem volt időm, és egy érdekes dolog…

A vasúti síneken sétáltak kéz a kézben. A fiú 17 éves, a lány 15 volt. A kora nyári napfényes délután csendben peregtek a percek. Vonat sem zakatolt, így nyugodtan sétálhattak, a fiú az egyik, a lány a másik sínen. Egyszer csak lelépett a fiú a sínről, a lány felé fordult, majd hirtelen…

A fiatal pár a liftajtóban vad csókolózásba kezdett…pocakjuk összeért. A kismama „minden órás”, párja sem éppen vékonyka, szintén – más okból – pocakos… A folyóson emberek, orvosok, ápolók jöttek-mentek…mintha egy pékségben, vekniket tolnának, egy fehér kiskocsi gurult ki óvatosan, nem láttam mi…

I. Nehezen szállt fel a vonatra, pedig csomagja sem volt, csak ócska retikülje verdeste oldalát. Sorba nézett be a fülkékbe, mintha keresne valakit, majd benyitott az egyikbe: Kedveskéim, van itt szabadhely? A két utas fel sem nézett újságjából, morgott az egyik egy igent, s már nem is…

Gyakran hallottam ezt a mondást gyerekkoromban, de sohasem értettem értelmét, míg nem egy alkalommal megkérdeztem nagyapámat, aki nagyanyámhoz hasonlóan nagyon bölcs ember volt, mit jelent ez a mondás? Akkurátosan megpödörte bajuszát, és mesélni kezdett. A régi időkben a szegény ember nem szaladt…