2019. júl 20.

Nosztalgia

írta: Kurunczi Mária
Nosztalgia

_fp-41648_1.jpgMindennek az az átkozott áramszünet az oka. És éppen szombaton este, amikor lenne időm tv-t nézni, ne adj Isten vasalni, vagy éppen csak keresztrejtvényt fejteni.

A szél kegyetlenül fújt, mint később megtudtam, száz kilométeres sebességgel…jó, hogy nem írta fel a rendőr, lakott területen így száguldani!

De korántsem ilyen vicces, mert hogy elment az áram, hát gyertya után kotortam, már szürkület vett körül. A lakásban csak sziluetteket láttam, néha nekimentem egy - egy bútornak, a kék foltok még ma is látszanak.

Aztán megtaláltam a karácsonyfás dobozban, ami még megmaradt évekkel azelőttről egy fenyőfa dísz mellett. Sohasem használok gyertyát a fenyőfákon, mert a gyerekeim, unokáim a fényfüzért részesítik előnyben. ...

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Curia

2019. júl 06.

A szív szava

írta: Kurunczi Mária
A szív szava

fortepan_120469.jpgVargabetűt írt az élete. Egy rövid kapcsolat után újra egyedül maradt. Nem siratta az elmúlt két évet. Szinte semmi jó nem volt ebben, csak ő hitte, hogy jó lesz.

Nem lett!

Most már viszont így van jól.

Végiggörgette élete nagy szerelmeit. Mert mindegyik az volt. Legalábbis ő magyarázta bele.

Igen, a nők hajlamosak minden mozzanatot valósnak vélni, és úgy bele tudják magukat élni ebbe a maguk formálta szerelemvilágba.

Bezzeg a férfiak. Futókalandok, egyéjszakás, s ha nem jön össze, az sem baj, lesz még másik nő, s másik éjszaka.

Eddig nyugodt volt, de most valami megszólalt benne. Nyugtalanul bandukolt a beköszönő estben. Mi is történt? Nem tudta. Csak azt érezte sietnie kell.

Tűsarkú cipője hangosan kopogott a ...

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Curia

2019. júl 02.

Időskori drogok

írta: Kurunczi Mária
Időskori drogok

fortepan_58957.jpg- Te milyen cuccot tolsz? - kérdi Endre bácsi az egyik fürge asszonyságtól a klubban.

Az előveszi a táskáját, s kipakol belőle vagy tíz kis dobozt, amiben különböző színes bogyók vannak.

- Ne itt, mert meglátják. Tudod mit, menjünk fel hozzám, és én is megmutatom az enyémet.

- Nem vagyok rá kíváncsi. Nagylány vagyok én már, nem húzol a csőbe. A múltkor is azt mondtad, megmutatod, közbe meg a Pirit vitted el. Azóta se hajlandó megmondani, mit mutattál meg neki.

- Neki nem is mertem semmit mutatni, de neked, neked megmutatom, ha addig élek is.

Az asszonyság gyanútlanul felment Endre bácsi lakására.

Felérve Endre bácsi megölelte a fürge nőt, aki csak annyit tudott szólni: ne szoríts olyan görcsösen.

- Jó-, mondta az ...

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Curia

2019. jún 30.

Én jó kutya vagyok

írta: Cabe Ferrant
Én jó kutya vagyok

dog-3277416_960.jpgÉn jó kutya vagyok. És okos. Igaz, anno nem jártam valami sokat kutyaiskolába, mert drága volt. Én, kérem szépen, nem ugatok! Nem reklamálok.

Azért megtanultam pár dolgot:

Ha azt mondják: „Gyere ide!”, rögtön lefekszem.

Ha azt mondják: „Ülj le!”, rögtön lefekszem.

Ha azt mondják: „Feküdj!”, akkor nézek, mint Rozi a moziban, hogy mit akarhatnak tőlem.

Nem kerülök sokba. Nem kellenek a drága külföldi kutyatápok! A konzervdobozokban úgysem az található, mint Párizsban. Egy francia uszkár ugatta, aki megkóstolta az itteni kaját. Mert ez itt egészen más.

Nagyon kevéssel beérem. Ha kapok egy kis maradékot, már meg vagyok fizetve. Ha a kidobásra ítélt, gyanús kaját is megkapom, már túl is vagyok fizetve. Hol van az ...

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Cabe Ferrant

2019. jún 27.

Az volt a hej..., igazi szép idő

írta: Cabe Ferrant
Az volt a hej..., igazi szép idő

fortepan_87294.jpgA szánkózás… Ez éppen időszerű téma, mert ezerrel süt a nap és erősen kánikulába hajlik az idő. Emlékszem – mert jó öreg vagyok – hajdanában még voltak telek. Telek, amikor hetekig hó volt a városban és lehetett szánkózni.

Mi, mint tősgyökeres pesti srácok, a távoli, rejtelmes és veszedelmes Budára jártunk át ródlizni. Leginkább azért, mert ott akadtak – és akadnak ma is, csak hó van ritkábban – príma lejtők. Nem olyan kis párméteres halmocskák, amiket a pesti lakótelepeken domborították, „Szánkódomb” néven.

  Igen, a Tabán az már valami! Szép hosszú lejtő, remek kilátás, tél, hó, vidámság. Ráadásul még szemtelenül fiatalok is voltunk! Kell még valami a boldogsághoz?

Már hogy a bánatba ne?!

A ...

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Cabe Ferrant

2019. jún 15.

Nagy vívmányunk: az életfogytig tartó meló

írta: Cabe Ferrant
Nagy vívmányunk: az életfogytig tartó meló

old_timer_structural_worker.jpgA nyugdíjasokra nagy szüksége van a munkaerőpiacnak – megírta az újság, ami persze manapság inkább valamely internetes oldalt jelent. Arról is tudomást szereztem, milyen jó, hogy sokkal több ember térhet vissza a munkába és mekkora vívmány ez!

A fene tudja…

Fordítsuk csak meg egy kicsit a dolgot. A munkába visszatérő nyugdíjasok nem a ménkű nagy öntudat miatt kezdenek ismét dolgozni, nem azért mert – ahogy régen mondták, az ántivilágban – „Épülő, szépülő hazánknak minden munkáskézre szüksége van!”, hanem, mert kell a pénz.

A legtöbben nem tudnak a megszokott színvonalon megélni a nyugdíjukból, még kevésbé tudják támogatni – pedig szeretnék! – gyermekeiket, unokáikat. Hogy mi a megoldás? Nyomás vissza ...

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Cabe Ferrant

2019. máj 07.

Anyák napja volt…

írta: Kurunczi Mária
Anyák napja volt…

kurunczi.jpg

„Addig menj haza, míg hazavárnak” - Feinek György

Szombat. A kora délutáni busszal indulok haza.

A kapunkba érve furcsa érzésem támad. Anyám nem jön elém, még a kutya sem ugat, ahogy szokott mikor megfordítom a kulcsot a zárban.

De aggodalomra semmi ok. Anyám kakast pucol a kiskonyhában.

- A holnapi ebédhez -, mondja, s látom, mennyire örül, hogy itt vagyok, s azon sopánkodik, már megint drága virágot vettem. Győzködöm, nem is volt olyan drága…

Beszélgetünk egy keveset, majd hozzáfogok a szokásos takarításhoz, ami már koromnál fogva nekem is nehéz. Óriási szőnyeg a nappali közepén. Kivonszolom a porolóhoz…

Lassan Ő is kész a kopasztással, én is a takarítással…

Leülünk és beszélgetünk. Újságolom, ...

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Curia

2019. ápr 20.

Húsvéti készülődés

írta: Kurunczi Mária
Húsvéti készülődés

husveti.jpgKalácsot süt nagyanyám. Nem is akármilyet. Mazsola lesz benne, és alma, meg szegfűszeg. Gyúrja a masszát, cukrot tesz bele. Az illatával a konyha lesz tele. Kemence befűtve, szép vörös a láng. A rőzse elhamvad, mit rátett nagyapám. Pirul a kalács, magasra nő. Látom, hogy ő lesz a tepsiből megszökő. Szép piros a teteje, fénylik. Beleharapnék, de még nem illik. Majd ünnep reggelén, vajjal, kakaóval, köszönteni a reggelt, feltámadásra hangolódva.

Konyhaszekrény picike fiókja csak úgy áradozik, ha nagyanyám kinyitja. Csupa fűszer, fahéj, vanília. Itt illatozik a sok tea: citromfű, a menta. Galagonya, bodza, meggyszár és a hárs. Mindet talán felsorolni sem tudnám

Gyömbér is kéredzkedik, a sütőpor villan. Ülnek a tasakban, csak úgy ...

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Curia

2019. már 23.

Az örökség

írta: Kurunczi Mária
Az örökség

fortepan_30486.jpgAz apa a 91. évéhez közeledett. Tudta, már nincs sok hátra. Azon gondolkodott, hogyan ossza el három lánya között az örökséget.

Magához hívatta őket, egy-egy fehér lapot adott a kezükbe.

- Menjetek, nézzetek szét a házban, a portán, s írjátok össze, ki mit fogadna el tőlem örökségként.

A lányok már a középkorukon is túl voltak, igencsak összeszedegették eddigi életük során ami a mindennapokhoz kell. Így nem igen tartottak igényt apjuk kiöregedett holmijaira, bútoraira.

Azért elindultak, hárman három felé.

A legidősebb a konyhában és a szobában nézett szét, miközben haza gondolt, hogy kellene egy nagyobb szekrény a felgyülemlett ruháknak, mert amióta nyugdíjba van,  jár a klubokba, bizony ki kell öltöznie. Apja ...

Tovább Szólj hozzá

2019. már 14.

Születésnap

írta: Kurunczi Mária
Születésnap

fortepan_14989.jpgAz autó már a dunántúli dombok között robogott. Mindjárt odaérünk. Magdi izgult, ahogy közeledett a szülőháza is, meg az idő is. Pont ötven éve, ezen a napon született, délután fél háromkor.

Azt terveztük, hogy megállunk a ház előtt, és akár az árokparton is ülve, megisszuk a születésnapi pezsgőt. Jó, hogy megérte ezt az időt. Hányan lépnek ki hamarabb e földi bűvkörből.

Egy kis számadást végzett magában, merre járt, mit csinált élete során. És ha jól belegondolunk, túl van élete felén. Ilyenkor már összegez az ember, mint inkább tervez.

A helységtáblához érve egyre gyorsabban vert a szíve. Végül, amikor megálltunk a ház előtt, alig tudott kiszállni az izgalomtól.

A ház szépen lemeszelve, s az árokparton ...

Tovább Szólj hozzá

süti beállítások módosítása