Azt mondják, a szerelem nem ismer határokat. Ez igaz, de az is igaz, hogy a fájdalom sem. Ha valami fáj, az kegyetlenül tud fájni. Mondhatom, határtalanul.

Amikor elestem először csak a derekam fájt, majd a májam tájéka is. Azóta tudom, hogy rosszmájú vagyok.

Elmentem a dokihoz, aki megvizsgált. Közölte velem, megnagyobbodott szívvel élek.

Ezt már régen tudom, hiszen sok mindenki belefér szívembe.

Aztán beutalt a klinikára. A folyosón többen várakoztak. Egy idős néni ült mellém. Semmi kedven nem volt vele beszélgetni, főleg nem voltam kíváncsi a betegségére, annak részleteire. De csak annyit kérdezett:

- Nem tudja, a doktor úr benn van már?

- Nem tudom-, válaszoltam kurtán. Mire ő:

- Maga is ide vár?

- Nem - ...

Végre lement az utolsó műsor is ebben az évadban. Adok magamnak egy lazítós napot, amikor nem csinálok semmit.

Dehogynem, készítek egy nagy adag bajor-rakottast, és megyek, meglátogatom Piroska nénit, aki a 88. évében jár. Óvatosan csengetek be hozzá, s várom, hogy a botjával kisétáljon a kapuig.

Nem is kellett sokáig várnom, mert gyorsan nyílik az ajtó, s pillanatokon belül meglátok valakit, aki mintha nem Piroska néni lenne. Gondolom, a gondozónője, éppen most hozták neki az ebédet. Fiatalos mozdulatokkal indul a kapu felé. Akkor látom, hogy ez mégis a Piroska néni. Fehér vászonnadrágban, s nevéhez illően piros csipkeblúzban, friss frizurával, sminkkel jelenik meg. Minden ujján arany gyűrű, nyakában arany nyaklánc.

- Talán ...

Nehezen ment fel a meredek lépcsőkön. A botját lent hagyta, hogy legalább az ne akadályozza.

Áporodott volt fenn a levegő, ezért nyitva hagyta a feljáró ajtaját. Alig volt légmozgás.

Felleltározta, mi van, amihez még fűzi az emlék, mi az, amitől meg tud szabadulni, egy kis lomtalanítás sosem árt.

A gyerekek a hétvégén jönnek segíteni.

A padlás a gyerekeknek felüdülés volt, hát még az unokáknak, dédunokáknak…

A gerendán már csörgősre száradt virágcsokrok lógtak, mind egy-egy emlék volt. Persze most már ezt is ki kell dobni, nincs értelme tárolni.

A régi karszékek ívei, díszítései egy percre megállították a gyerekeket a rámolásban, s gyönyörködtek, hogy ma már ilyet nem csinálnak.

A sarokban egy rokka ...

Indulófélben vagyok. Kinézek az ablakon, a sötét felhőket látván esernyőt s kabátot veszek magamhoz.

Kilépve az udvarra egyre sötétedik, pedig még kora délután van. A ház előtt forgószél, mely erősödik. Iszonyú zúgás, majd a nyárfák susogását hallani, ami egyre erősebb, és már nem is szél, de tornádó vomul végig az udvaron. Szinte lesöpör a kerti járdáról.

Visszahúzódok a saját kuckómban, csak az ablakból nézem az erősödő vihart és örülök, hogy nem indultam útnak.

A szomszédos kukoricatáblát megtépázta, a leveleket lesodorta, kavarogtak a szélben, aztán kidíszítette velük a barackfánkat, mint május elsején a májusfát...

Az ablakból nézem a fokozódó tombolást.

A kertben a harmincéves barackfát ...

Ritkán adatik meg a szerény képességű és méltatlan krónikásnak, hogy szem- és fültanúja legyen történelmi eseményeknek, hogy első kézből, azon melegében, értesüljön a nagy, „történelmi” fordulatokról. A XX. századi technikának, a telekommunikációnak hála, azért előfordult ilyesmi.

Elmesélem.

Mert ez már történelem és nem politika.

Így kezdődik a mese:

Úgy vélem, tudom, melyik volt az a nap, mikor a később rendszerváltásnak nevezett folyamat elbukott. Pedig valójában még el sem kezdődött…

1988. szeptember harmadikán Lakitelken 400 alapító részvételével párttá alakult a Magyar Demokrata Fórum. Ennek bárki utána nézhet.

Erről – akkor már – beszámolt, mert beszámolhatott,  a Magyar Televízió ...

Félve léptem be az új munkahelyemre. Mindenki rám nézett. Zavartam köszöntem, mire ők:

- Te vagy a…

- Igen én vagyok -, mondtam a nevem kissé felbátorodva. Ekkor egy srác odajött, kézen fogott, és magával vonszolt:

- Megmutatom neked a birodalmunkat.

 A többiek nevetve mondták:

- Vigyed-, majd felém fordulva, mintegy jó tanácsként:

- Vigyázz vele, mert nagy nőcsábász!

Újdonsült nőcsábász kollégám minden zegzugot megmutatott, miközben mindenkiről pletykált egy keveset, amit hittem is meg nem is, majd én megtapasztalom ki kicsoda- gondoltam.

- Itt ne mondj senkinek semmit, mert szétcsámcsognak, ők már csak ilyenek, de meglátod, jól fogod érezni magad köztünk.

- Van barátod? - szegezte nekem nyíltan a ...

Augusztus 8-án van a macskák világnapja. Cicarajongók milliói ünneplik ma nyávogó barátjukat. A világnap ünneplése 2002-ben Dél-Afrikából indult, célja pedig felhívni a figyelmet a kóbor macskák növekvő számára és hogy bátorítsák az embereket a cicák örökbefogadására. De mit is vesz a nyakába egy újdonsült macskatulajdonos? Az alábbi adatok jó részéért vállalom a felelősséget, mivel magam néztem utánuk. Másokért viszont nem, azokat kimondottan az ujjamból szoptam.

A régebbi felfogás szerint, az Ószövetséget mind helyben, mind időben kinyilatkoztatott igazságok sorozatának tartották, olyannyira, hogy háromszáz évvel ezelőtt az armagh-i érsek, James Ussher a Teremtés Könyvének vizsgálata alapján kinyomozta, hogy a ...

Amikor már a kis mutató megunta, hogy naponta csak kétszer találkozik a nagymutatóval, azt javasolta: törjenek ki ebből a kerek órából, és induljanak világgá, kézen fogva, ahol mindig együtt lehetnek, senki nem állíthatja meg őket. Mert bizony volt, hogy elfelejtették az órát felhúzni. Ilyenkor napokig, hetekig nem találkoztak.

A nagymutató csak dörmögött egy kicsit, aztán ráförmedt a kis mutatóra: mit izgatod magad, neked csak kétszer kell körbe menned naponta, de nekem huszonnégyszer. A kismutató legyintett rá egyet, majd eldöntötték, tényleg elmennek világgá.

De hogy merre induljanak nem tudták kitalálni.

Aztán a nagymutató azt mondta:

- Menjünk toronyiránt.

A kismutató meg azt mondta:

- Inkább a mező felé vegyük ...

Azt mondják ez képtelenség? Azt mondom: mindennapos bevett gyakorlat. Azt mondják: manapság már csak a világ eldugott, fejletlen részein fordulhat elő ilyesmi? Igen. Az elmaradott Európában, Amerikában és egyéb ilyen civilizálatlan helyeken.

 Csak éppen már nem kedves, az „ördöggel cimboráló” asszonyokat, urakat hajszolnak, gyaláznak. Hál’ Istennek, a kínvallatásról, máglyán való megégetésről azért már leszoktak az „igazság” legújabb kori bajnokai. De amit művelnek alig kevésbé aljas és ostoba.

Hogy mire gondolok?

Az erkölcs és tisztesség piedesztálja oly magas, hogy a fent hemzsegő széles néptömegek nem látnak le a mélybe. Nem képesek különbséget tenni az alkotás és az alkotó között.

Hiába produkál ...

Az utóbb se derült ki, hogyan szivárgott ki a törvényjavaslat tervezete. A kormánypártok természetesen az ellenzéket gyanúsították, az ellenzék pedig - szintén természetesen – a kormánypártokat vádolta azzal, hogy szándékosan szivárogtattak. Amíg ezen remekül elvitatkozgattak a rendelkezésre álló fórumokon és persze, távirányítással, megszokott és jól bevált sameszeiken keresztül, a sajtóban is, addig, úgy nagyjából a kutya se olvasta el a meglehetősen hiányos dokumentumokat.

A lényeg úgyis a másik fél alázása és gyalázása volt.

Pedig ezúttal érdemes volt betekinteni a már nem olyan „titkos” aktákba. Nyilvánvaló volt, hogy még a törvények előkészítésnek igen kezdeti szakában íródtak a dokumentumok. Ugyanis ...