Nem tudom, ma miért ébredtem korán? Talán Te ébresztettél, hiszen ez a Te napod. A halottak napja. S azt akarod, hosszú legyen ez a nap. Mert másokkal is osztozni kell rajta. Azért Te vagy az első helyen… először mindig Te jutsz szembe.
Drága nagymama, ki bölcsebb volt számomra mindenkinél, s mára…
Ellopták a pénztárcámat. Október 31-én, a takarékosság világnapján történt. Budapesti sétánk alkalmával rengeteget fotóztam. Épp a Vigadó előtt mentünk el, amikor először vettem elő a fényképezőgépem. Talán akkor nem húztam vissza a zippzárat, csak a vállamra akasztottam a táskát.
Kattintás ide,…
- Látod, milyen nagy az ember, ha okos?- nézett az emberre a gyerek.
- Nem látom, én nem látok – mondta a vak a kisgyereknek…
- De azt csak látod, hogy itt állok előtted? – okoskodott tovább a gyerek.
- Azt sem látom, csak érzem, és hallom, hogy itt vagy – mondta a vak.
A gyerek nem tudta mit…
Halkan szólt a gyászzene. Rokonok, ismerősök jöttek, hogy leróják kegyeletüket, s részvétet nyilvánítsanak. A kandeláberek lángja hol magasra csapott, hol lejjebb hagyott, mintha mindegy lenne hogyan és miért ég.
A két kislányt figyelte, akik talán még fel sem fogták, hogy többé nem foghatják apjuk…
Aki nem ismeri kis hazánkat, az úgy jár, mint az egyszeri asszony…
Barátnőm felhívott, hogy itthon vagyunk-e, mert szeretnének meglátogatni bennünket, most éppen a cseszneki várban vannak, de csak egy ugrás, és itt lesznek…
Kapkodtam a fejem, ha mindjárt itt lesznek, akkor nincs időm boltba…
Szomorúan állt mindig egy helyben, napról napra az asztal mellett. Lábáról, tetejéről lekopott a festék. Az összeillesztéseknél nyikorgott, ha ráült a szakácsné asszonyság. Mert csak akkor volt szolgálatban, ha a konyhai előkészületek –hagyma -, krumpli pucolás, babválogatás volt terítéken. Vagy a…
Sohasem gondoltam, hogy egyszer megismerem a szegénykonyha ízét. S ha már a szegénységet nem bírjuk elviselni, akkor csak nevetni kell az egészen. Legalább ez megmarad nekünk, ha már mindent elvettek tőlünk.
Ám emellett eszembe jutott a Hét krajcár című novella, melyben az áll: hogy jól rendelték…
2003. május 31. hajnali 5 óra 03 perc, pirkadat. A Nap feljövőben. Kissé sarló alakúra formálta a vén Hold.
Szerencsére időben ébredtem. Akár a fotósnak, nekem is el kell kapnom a pillanatot.
Vállamra akasztom az aksit, másikra a nagy M 10-es kamera nehezedik.
Kimegyek a mellettünk emelkedő…
A nyolcvanhat éves, töpörödött emberke szinte gyereknek látszik a hatalmas hófehér kórházi ágyon.
A lányával együtt izgulunk érte. Agyvérzés, bal oldali bénulás, s a régi betegsége – asztma…
Úgy tűnik, mindjárt felkel. Mintha nyitná a szemét és mozdulna a keze. Nem. Mégsem mozdul semmi.
Csak…
A Temze partján állok. Hideg szél borzolja hajamat, s a kabát alá is befurakodik. Ködös a város, amúgy itt még korábban sötétedik.
A KÖDÖS ALBION – jut eszembe a jellemzés. Most saját bőrömön tapasztalhatom nyirkosságát.
A víz szürke, a hajók egymás után úsznak rajta, integetnek az utasok,…